Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczy Emőke: "Mit akar" a költő - és "mit tehet" a költő?
vetést egyenként minden tagja számára biztosítani. És ebben lenne óriási szerepe a művészetnek: hogy érthető, pontos és egyértelmű választ adjon a társadalmi ember kérdéseire, és ezáltal katalizálja az ember önnevelésének folyamatát. Mert az ember „öneszméletre jutása” még nem elegendő: az embernek tudnia kell érett, öntudatos felnőttként a maga életét - a maga világát - alakítani. „A társadalom igazi öneszméletóhez - folytatja Lukács György — még egy lépésre van szükség: a proletár osztályöfltudat öneszméletére. . arra, hogy a proletariátus „a közvetlen osztályérdek-ellentéteken keresztül” meglássa „azt a világtörténelmi folyamatot, amely ezeken az osztályérdekéken és küzdelmeken keresztül célja felé: az osztálytagozódáson túli társadalom, a minden gazdasági függéstől való felszabadulás felé halad. De ennek felismeréséhez a puszta osztályöntudat (a közvetlen gazdasági érdekek kizárólagos követése) csak a közvetlen lépések helyességének mértékét képes megadni.”11 A művészetnek kell tehát megtanítania az embert (a tömegéket is!) szélesebb távlatokban látni, össztársadalmi - összemberi érdekekben gondolkodni. Rá kell irányítania az ember figyelmét a vegetációs, gazdasági értékeken túli szellemi-kulturális-erkölcsi értékek fontosságára, amelyek nélkül az emberiség soha nem juthat el a „szabadság birodalmába”. Rá kell ébresztenie a tömegeket - a munkásság és a parasztság hatalmas tömegeit -, hogy a „konszolidált jólét” még nem minden, sőt: szinte semmi, épp csak kiindulási alap ahhoz, hogy a tudás és az erkölcs erejét s hatalmát megszerezve valóban emberhez méltó létet teremtsen - nem egyénileg, önmaga számára, hanem az egész emberi nem számára. Hiszen az egyén szabadsága is a társadalmi szabadság függvénye. Ahogy azt Heltai Jenő írja egyik versében: „Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak gyáva rab vagy...” (Szabadság) „Ez a világtörténelmi hivatást fölismerő öntudat van egyedül hivatva arra, hogy a társadalom szellemi vezetője legyen ...” - írja Lukács György. „De ez a hivatottság nem lehet valami »szellemi osztály« kiváltsága, vagy akár valamilyen »osztályfeletti« gondolkodás terméke. Ez a hivatottság, a társadalom megváltására való hivatottság a proletariátus világtörténelmi szerepe, és csakis a proletár osztálytudaton keresztül lehet az emberiség ezen útjának meglátásához és megértéséhez és vele a »szellemi vezetéshez« eljutni.” a A művésznek segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy az ember öntudatra ébredjen, felismerje társadalmiságát s létének egyedüli értelmét, oélját: a humanizált viszonyokra épülő humanizált, igazságos társadalom megteremtését. És e tekintetben soha nem lehetünk kényelmesek, várván, hogy mindez majd egy ,későbbi állapot” eredménye lesz. A dialektikus gondolkodásmód segíthet bennünket abban, hogy a körülöttünk levő világot, a jelenségek halmazát megértsük: az embert tehát - tömegméretekben! - meg kell tanítani dialektikusán gondolkodni: az élet tényeit értelmezni; s az „objektív igazság” alapján (amely csakis az egyéni és társadalmi igazság eredője lehet) mérlegelni tudni egyéni cselekvések. Ebben is a művészet nyújthat segítséget: az objektív igazság feltárása, az emberi cselekvésmódok és döntések bemutatása megkönnyíti az egyes ember számára az egyéni élet helyes viselkedési és gondolkodási mechanizmusának kiépítését. Hiszen maguk a „tények” sohasem irányíthatnak értelmes cselekvést. A tényeket mindig százféleképpen lehet értékelni és értelmezni, így aki tőlük várja, hogy útját megszabják, „tehetetlenül fog ide-oda támolyogni az ellentmondó lehetőségek között. . .” (uo.) Éppen ezért: Az embert meg kell tanítani önállóan gondolkodni, ítélni. Ehhez a gazda449
