Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Seres József: A mai ifjúsági regény útja
Es a grund? - Az bizony Mándynál hiányzik s ez érthető, hiszen a már kiépített, modern világvárosban vagyunk, ahol a konfliktusok, az összeütközések is mások. Ezt kitűnően érezte meg Mándy. Többször átgondolva mégis úgy érezzük, hogy mégsem a modern Pál utcai fiúkról van itt szó. Ehhez túlságosan és szándékoltan nyilvánvalók a párhuzamosságok személyekben, motívumokban egyaránt. Ennyire szándékolt párhuzamosságokat csak paródiákban találhatunk. A Csutak színre lép tehát inkább paródiának tekinthető akkor is, ha az író egy szóval sem utal rá például a Csutak 1980-es kiadásához írt rövid vallomásában. E szerint ugyanis a Csutak-történetekkel el akar mondani „valamit a mai gyermekek hétköznapjaiból. Ezekből az egyszerű, mégis felejthetetlen pillanatokból, amikor a gyerek felfedezi az (utcát, a teret...” Persze, ez is igaz. A maii (gyermekiek életéből, gondolkodásából, sőt sajátos modern gyermeki lényéből is sokat megismerünk ha jól odafigyelünk, de ez az elmondottakon semmit sem változtat. Megszületett tehát A Pál utcai fiúk remek paródiája, amely tán legbeszédesebben mutatja az eredeti mű kiválóságát, de ugyanakkor akarva-akarat lan a megváltozott valóság kisebbszerűséget sugallja. Nem akarom a mai ifjúsági regényekben levő sajátos vonásokat egyszerűen a Mándy-problé- mákhoz vezetni vissza, de éppen a Mándy-lkönyvek sikere és a maga nemében .kétségtelenül nagy művészi -ereje indított arra, hogy itt kíséreljem meg a lényeg megragadását. Ezért emelem ki ismételten A Csutak szinte lép-.nek egyik vonását, amely mintegy aranyszabályként ott él az utóbbi évek ifjúsági regényeiben. S ez a Mándy-regények modern gyermökromaintiikáijfa, alakjainak a pesti ,,vagány-srác” humorának kiélezése, mulatságos, csaknem együttérző megformálása. „Nagyvilági Főcső”, az ellenfél vezére, minden huligánkodásával, hencegő nagy száj óságával együtt s-cm válik ellenszenvessé az olvasó előtt. Itt-ott talán még csettintümk is hozzá, mondván,: csudapofa! Igaz, hogy a végén fel-sül, no de azért mégsem tűnik utolsó dolognak, ha valaki „Nagyvilági Főcső” lehet. Az azért már -valami! A két csoport szembenállása tehát már itt sem olyan éles, mint Molnár -művében. Ez helyes, ez a valósáig. Az ellentmondás ott van, hogy ugyanakkor ugyanolyan, vagy még csökken a felnőttiek világával, vagyis az élet, a valóság teljességével való kapcsolat. A felnőttek életiéből, problémáiból már alig kerül bele valami: egy tanár, vjagy szülő, de az is csak úgy, ahogy - -az író elképzelése szerint - a .gyermek látja. Kialakul tehát egy csaknem teljesen különálló gyertneki világ, ami persze ilyen mértékben a valóságban soha nincs. De ettől eltekintve: A Pál -utcai f.iink-ban, de még a kisebbeknek is adható Móra Ferenc: A kincskereső kisködmriön-ben is «meglevő hősi szemlélet, illetve mos orom antika -helyét nem pótolja semmi. Illetve a -sajátos gyermek-társadalmon belüli igyekeznek romantikát, többnyire mesterséges romantikát teremteni. Ezt ’keresik az úttörő életben - felnagyítva az abban található tényleges érdekességeket (Kiss József László: Jó szelet, kapitányi, Kiss Dénes: Kányadombi indiánok, Az utolsó indián nyár), a -hősök otthontól és az úttörő-valóságtól egyaránt elszakadva vag-ánykod-nak (Kántor Zsuzsa: Kulipintyó). Jelentős az az irány is, amely a pedagógiával valló ikapcsoloitba-n, magában az iskolai életben keresi a romantikát (Naigy Katalin: Legfeljebb három pofon). Egészen külön út a -bizonyos tekintetben érdekes, izgalmas történelmi .korszak valóságát a gyermeki szemlélet álapján feltáró regényeik csoportja. Ennek mintegy elindítója Hars László: Majd a gyerekek című ifjúsági regénye volt a felszabadulás utáni éveikben. Ezzel a könyvvel azonban most nem foglalkozunk, mert bár a Sirály-kötetek között is megjelent, de az utolsó (negyedik) kötete még most készül, is az tovább gazdagíthatja, esetleg módosíthatja is a tolja -eddig kialakult képet. Ezt a csoportot több regény is képviseli az utóbbi két évben megjelent kötetek között. (Megay László: A foglyot etetni kell, Erdős László: Kényszerleszállás, Szántó Tibor: A denevér-kastély, és ide sorolhatjuk Gál-abárdii Zoltán: Hetvenkedők című, (sorozaton kívül megjelent ifjúsági regényét is.) Nem teljes ez a felsorolás -még akkor isem, ha szólunk Varga Domokos: Fiúkfalva című sajátos dókumcntumregényéről is. De en-élkül is elég széles a. Ikerét a vizsgálódáshoz, s így természetesen részletező elemzések helyett a legfontosabb vonások kiemelésére kell támaszkodnom. Az ellentétes iszembcnálló csoportok tehát megtalálhatók a mai ifjúsági regények naigy részében is, de a kontúrok, határok nem olyan élesek. Kántor Zsuzsa: Kulipintyó című regényében például megtalálható, -de már bonyolultabb formában. Úttörő őrsök: a. iBuimerán-g őrs (lányok részéről az Őzike őrs) áld szemben a közösségből elikülönüdőkkel, akiket meg kell nyerni szép szóval vagy harccal. Ahhain pedig, hogy a regény főszereplői - Dr. Penc, vágyás Tóth Jenő 'és Nyéki, azaz Kotinyek Gyuri ós még jónéhányan — a vásott utcakölykök közül kerülnek ki, nyilvánvalóan közrejátszik a kalandosságra, romantikára törekvés. Kétségtelen, hogy a 10—16 évesek olvasmányaiban fontos szerepe van az érdekességnek, s ez bizonyos mértékig meghatározza az ifjúsági regények jellegét. De természetesen csak bizonyos mértékig, is féílő, hogy a negatív hősök ilyen mértékű előtérbe állítása -bizonyos mértékig eltorzítja a valóságot. Pedig a Kulipintyó kitűnő írói erényeikkel dicsekedhet. Maga a történet jól átgondolt, szerkezetileg szilárd. Annak ellenére, hogy Dr. Penc és Nyéki, a regény főhősei, -nem tartoznak a mélyen gondolkodó emberek, illetve gyerekek közé, az író nem kívülről ábrázol. Még ,a belső monológot is többször alkalmazza. Általában Nyéki is, Dr. Penc is értelmes lények. Persze nem arról van iszó, hogy ezek a vagánylkodó, csák a pillanatnyi hangulat szerint cselekvő gyerekek 379
