Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Végh Péter: A munkásfiatalok és a művelődés - Vasváron

Picasso Fürdőzők-jétől a „szobor tájképet” teremtő D. Smith-en át a kiállítótermet tájjá „berendező” Pascaliig, hogy csak a viszonylag hagyományos értelmű szobrászat körében maradjunk, nem szólva a színpadot formáló, színházat játszó szobrászatról.

A kortárs művészetnek ezt a törekvését érezte meg Szöllőssy Enikő. A környezet- alakítást mindig architektonikus szellemben fogja fel, tehát figurái nem valamilyen jelenet szereplői. Ez szükségszerűen 'következik abból, hogy elutasítja az imitációt a szobrászatban, nem szereti pl. a portrét sem. Munkáin az emberi alak egy megszerkesztett, és nem egy berendezett tér része. Jól látható ez a bronz szobrok sorát záró Színházon. Az ötfigurás csoporttal szemben álló egyetlen alak feszültsége felidéz bennünk egy színpadi elrendezést, de ia tragédia érzetét a tömegelosztás és a hangsúlyozott térbehelyezés sugallja, nem pedig valamilyen konkrét utalás (mozdulat, jelkép, öltözet stb.).

A szobrokkal párhuzamosan éremsorozatokat is készít. A sorozat egy gondolat több oldalú megközelítését, és egy-egy plasztikai probléma kibontását teszi lehetővé: tehát kísérleteket a pozitív-negatív formák játékára, a ikompozíciós variációikra az adott műfajon belül. Az érem formátumát szabadon értelmezi, mer kilépni minden irányba,

SZÖELŐSSY ENIKŐ: LABIRINTUS