Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Végh Péter: A munkásfiatalok és a művelődés - Vasváron

nemcsak síkban, hanem mélységben is, , egészen az áttörésig. Az alakíthatóság. a. felületre és a befoglaló formára egyaránt vonatkozik, ha kell elcsúsztatja az érem két félkörét (Kozmosz erői VJ. Másképp kezeli a bronzot, mint ahogy megszoktuk, nem törekszik feltétlen szépségre. A polírozás a kiemelés fő eszköze, az anyagszerűség a gondolat alárendeltje. Szépen mutatja ezt a Háború-sorozat (Ellened támad, Requiem, Hirosima, Romba dalt városok, Szakadás, Dies irae, A föld szíve), amelyben érdes hatású, rücskös részletek, tépett forrnák, egymásnak ütköző elemek expresszív dinamikájával áll szemben a fényes felületek nyugodt sugárzása. Legjellemzőbb vonása, hogy ellentétekre épít, pár darabok felelnek egymásnak egy-egy sorozaton belül. A Világunkban a hasonló motívumok más-más elrendezésiben jelennek meg a világot magyarázó Filozófia, és a világot érző, kifejező Művészet darabjaim. A Bartók-sorozatbm fcét-két étem „között” bomlik ki a történet. A Cantata profana I. a szarvassá változott fiúkat, a II. az eltűnő szarvasokat és a magúikra maradt szülőket ábrázolja. A Kékszakállú herceg vára érmein a plasztikus, majd a karcolt alakok jelzik az időt, az élmény emlékké válását.

1970-től új anyag jelent meg művészetében, a fa. Emberközelsége, melegsége, ala- kíthatósága nagy élményt jelentett számára, új periódus kezdete pályáján. Az első kompozíció a Bartók tiszteletére. Ez a legelvontabb munkája, valójában egy arány- rendszer plasztikai megtestesítése. Organikus formák ismétlődéséből alakított tömegekre, függőlegesek és vízszintesek elvont rendjére épül, önmagába zárt és mégis a folytathatóság érzetét kelti. A formák ritmusa teremti meg a kapcsolatot a térben megjelenő szobrászat és az időben kibontakozó zene között. A Bartók inspirálta művek készítése közben kezdett el foglalkozni a népművészettel. Egyes darabokon (Bartók- étemsorozat, Kékszakállú herceg vára dombormű, Kőműves Kelemen, Elmúlt idők) a népi díszítőművészet motívumai, ácsolt ládák, lőporszaruk, használati tárgyak díszei jelennek meg, melyek mintha fel is oldanák a művek feszültségét. A további munkákról a díszítés elmarad, a megfogalmazás koncentráltabb. Nem külső jegyek, hanem a művek szellemi tartalma idézi a népművészetet. A környezettel együtt ábrázolt figura, az ellentétekre építettség formai-gondolati feszültsége, és a szimbolikus jelentésű szín adják műveinek fő vonásait.

A Ballada ban a falba zárt ember a geometrikus és organikus formák ellentétével, az alak sziluettjének továbbgyűrűzésével a bezártság és kitörés megtestesítése, az emberi áldozatvállalás ősi jelképe. „Hátha a magyar Jövő szebben épül, Ha szívünk vérét vakolatul venné: Elénk bús szimbólummá ekként szépül A balladás Kőmíves Kelemenné!” - fogalmazta meg Tóth Árpád a népballada igazságát. A Virágzás és a Gyász párdarubok. Az első nyitott, kibomló formáival szemben áll a második mű fekete koporsóba zárt figurája, amely azonban piros. A gyászból is megújuló élet, a szüntelen újjászületés és teremtés kifejezése ugyanolyan ősi jelképekre utal (pl. az egyiptomi Ozir.isz-mítoszra), mint a Ballada. A Dózsa faszobor lángokból formált figurája körül a pusztító tűz a fekete, az elüszkösödő, a szellem tüze a maradandó, a továbbélő. A Niké őrzi az antik szobrok mozdulatát, a győzelem istennője érkezésének pillanatát. Leplének kétféle kékje, a „vízkék” és a „szélkék” a levegőt és a tengert, alakjának té- pettsége a küzdelmek emlékét hozza magával. Ettől a nagyon szűkszavú, tömören fogalmazó, drámai erejű művészettől azonban nem idegen a líra (pl. az Álom varázslatosan lebegő nőalakjában), sőt a humor sem. A Tükörkép hideg-meleg színellentétre épített, egymással szembenálló és könnyen felcserélhető két figurája >(a valódi és a visszatükrözött) arra figyelmeztet, hogy ne mindig csak magunkat, hanem magunkba is nézzünk, a látszat mögött keressük meg igazi énünket.

Eddigi törekvéseinek legmonumentálisabb összefoglalása a Labirintus. A hat tömb által közrefogott tér az ember és környezet végsőkig élezett drámájának színtere. Ősi mítoszok és modern novellák emlékét idézi bennünk a titkok megfejtésére újra meg újra elinduló, a félelmet legyőző, veszélyt vállaló, tudásvágyó ember jelképeként.