Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
hiszen úgy is meghalok majd minden külső beavatkozás nélkül; de őrültség az is, hogy nem akasztom föl magamat, hiszen az öngyilkossággal számtalan szenvedést előznék meg. De a legnagydbb őrültség, hogy emellett mégis vannak vágyaim és akarásaim, mikor végeredményben olyan mindegy, hogy azt a néhány évet, mi egy emberre jut az idő-végtelenségből, mint Pató Pál, vagy mint fakir, vagy mint újságíró, vagy mint kisgazda, vagy mint kommunista agitátor töltöm-e el. Nagyságos Asszony kezét igen-igen hálás tisztelettel csókolom, Ádámot barátsággal köszöntőm, Mindnyájuknak minden jót és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok. Maradok Mester hálás és ragaszkodó híve Weöres Sándor Csönge, 1932. dec. 20. 17Kedves Mester, itt-mellékelve küldök egy újabb verset. Az az érzésem, hogy jobb, .mint az eddigi dolgaim — igaz, hogy a vers még teljesen friss-s-ütetű és így ezt .megközelítőleg se tudom megítélni. Szeretem ezt a kétsoros szabad-formát: ebben olyan .kényelmesen tudok -kotyvasztani, mint az ingujjra-vetkőzött -szakács. Most egy -tanulmányon dolgozom, amiben a Mester költői munkásságát akarom nagy-vonalakhan jelll-emezn-i: Kerülöm benne úgy a magasztalait, mint a gáncsot (egyikre se vagyok illetékes - -azonkívül „gáncsom” -nincs is, a „magasztalás” pedig, szerintem, ódába és nem -tanulmányba való) de mégsem akarok „tárgyilagos” lenni: hiszen „tárgyilagosan” leszögezni legföljebb -azt lehet, hogy a -költő a formával gondosan vagy hanyagul bánik-e, hogy -inkább hangulati vagy inkább gondolati és más-efféle fölüle-ti jelenségeket. Azt gondolom, hogy minden költészet belső dllentm-ondásból születik és a vers nem más, mint a két ellentétes elem, -a pozitív -és negatív ideiglenes kiegyenlítődése, akárcsak az elektromos kisülés — ennélfogva egy költészet lelki-arcát csak vibráló és ellentmondó -mozaikdarabdkból tudom összerakni. - Ha érdekli esetleg Mestert a tanulmányom, úgy majd el -fogom küldeni. Egyébként -szültem néhány aprólékot, ezeket ideírom: Abból, hogy például Hamlet jellemében egészen mást találunk .művészinek, mint a múlt század, -nem az következik, hogy ízlésünk fejlődött, vagy hogy hanyatlott, hanem csak az, hogy: változott. Ami egyik korban ízlés, az a másikban ízléstelenség és viszont. De akárhogy is forduljon Shakespeare tengelye körül a szépérzék, ő minden irányba gyönyörűt tud mutatni: éppen ezért halhatatlan. Egy másik törmelék: Cserdi így akarta kezdeni a költeményét: „Berzsenyi szobrának -talapzatán ülök, fél-könyökömr-e-dülve” - hát kiment a Berzsenyi szoborhoz, leült, fél-könyökére dűlt és így írta meg -az ír-nivalóját. - Az ilyenek: az igazság kooavadászai. A Múzsa stréberei. Bebiztosítják magukat, hogy úgy hazudhassanak, hogy sehogy rajt ne kaphassák őket. Megint más: Minden versemben -szükségszerűen h-azudok. Például: akármennyire is sajnálom az öreganyámat -azért hogy ibálhuru-tja van, mihelyt leülök hogy ezt versben megírjam és valöban-őszinte -sajnálkozásomat -szavalkha-merevítsem, -már egész lényem a készülő írásra összpontosítódik és semmiféle érzésnek sem marad helye bennem, így a szánalomnak sem - tehát nem mondok igazgat. 314
