Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
Ismét más: Azt a tanácsot kaptam Berkitől, hogy vigyek több érzést, több szívmeleget a verseimbe. Ügy látszik, iaz ő szíve rugóra jár és úgy adagolja az érzéseit, mint az élesztőt a vegyeskereskedő. Nagyságos Asszony kezét hálásan csókolom, Ádámot barátsággal köszöntőm. Mindnyájuknak boldog új esztendőt és minden jó kíván Mester hálás ragaszkodó híve és tisztelő tanítványa Weöres Sándor Csönge, 1932. dec. 24. Kedves Mester, hálásan köszönöm a levelet. Ügy látom belőle, hogy Mesterem a nemrégen-küldött két levelem közül csak azt kapta meg, amit LJjévre írtam. Karácsonyra is írtam, dbben a levélben elmondtam a Hatvány báró úr csukott ajtajával történt esetemet és elküldtem azt a négy füzetet, ami írásaim nagyrészének egyetlen példánya volt. Jókora terjedelmű átmenet volt a osomag és a levél között, de úgy látszik mégis elkallódott valahogy az ünnepi küldemények tömkelegében. Bánom, hogy nem ajánlva küldtem — de most már mindegy: ha elveszett, akkor úgyse lehet segíteni a dolgon, ha meg megérkezett, úgy annál jobb. Amikor a Mesüeréktől eljöttem, egyenesen Hatvány báró úr lakásához siettem, elég könnyen és elég hamar odataláltam. Azonban nem eresztették (be, hiába mondtam többször is és többnek is, hogy a móltóságos úr vár rám, hogy telefonon előre megbeszélt dologról vsain szó, hogy ki vagyok: rendületlenül azt hajtogatták, hogy a báró úr nincs otthon és hogy ne is várjak rá - negyedórái hasztalan ostrom után végre, azt gondolva, hogy ügy látszik valami váratlan elfoglaltság jött közbe, odóbbálltam. Igazán nagyon sajnálom, hogy megvárakoztattam a báró urat és hiába, de mint az elmondottakból látható, nem tehetek róla . . . hacsak tapasztalatlanságom nem hibás. A napokban írni fogok Hatvány báró úrnak és előadom ezt az esetet és bocsánatot fogok kérni tőle, hogy önhibámon kívül kellemetlenséget akoztam. Tanulmányomat befejeztem, itt küldöm. Csak pár villanás az egész, de úgy éreztem, sikerült benne összefoglalnom mindazt, amit Mesterem lírájának egészéről, iá részletekre való kiterjeszkedés nélkül, mondhatok. Különben nem tudom, nem teszi-e a tanulmányomat bizarrá a (benne levő sok szöges ellentmondás, miket indokolni és a tudatosságukat hangsúlyozni fölöslegesnek tartottam. Nagyon kérem Mestert, hogyha esetleg akadna részemre valamiféle elhelyezkedés, akármilyen kényelmetlen vagy kisfizetéses is: legyen szíves értesíteni. Mostanában azzal szoktam babrálni, hogy mondanivalóimhoz új törvényéken alapuló új ritmust próbálok előállítani: a zenei durrál és mollal keresek kapcsolatot egyfelől az emelkedő, másfelől az ereszkedő verslábak leegyszerűsítésével. Nagyságos Asszony kezét csókolom, Ádámot barátsággal köszöntőm, Mindnyájuknak minden jót kíván Mester hű tanítványa, ragaszkodó tisztelettel Csönge, 1933. jan. 4. Weöres Sándor 315
