Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
Ez meg be is van fejezve: A némához Hallgat a nyelved, mint tegnapi fényről az ablak, de szemed beszél, mint üres keret a tegnapi ablaküvegről. Amit kívánunk, mind szavak áttetsző selymébe csomagoljuk de a te vágyaid nem bújnak sima szó-ruhába és -kim-eztelen-edtól közülünk: nyögsz a szeszért, nyavalyogsz az ételért, visítasz a nőért, megbántva sikoltasz. Nem kell vágyad: nem érzik rajta a magad-kel'l-ető fecsegés puha burkát nem kell az őszinteséged: kónytelenül-őszinie vagy mindig, tudható. Melletted akkor is hazugok vagyunk, ha igazat mondunk és hazugságunkat is jobban becsülik, mint kényszerű őszinteségedet. Lásd, most téged figyellek és jelenleg csak te érdekelsz, de ha mellém-ülnél, azt mondanám: menj — idegen vagy, szövetségünkből kiszakadt... de újra a testvérünk leszel, majd ha hozzád-csupaszodunk a végső halálremegésben. Mindnyájuknak minden jót kíván Nagyságos Asszony kezét csókolva, Ádámot üdvözölve Mester hálás tanítványa Weöres Sándor Kőszeg, 1932. X. 26. 16. Drága Mester, nagyon hálásan köszönöm Nagyságos Asszonynak és a Mesteremnek, hogy annyi szeretettel foglalkoztak a sorsommal. Szeretném tudni, hogy lesz-e alkalmam meghálálni valaha ... a köszönet, érzem, üres szó, semmi. Visszautaztam Csöngére. Most újra ott vagyok lakásunktól különálló szobámban, a domb tetején, ahonnan szépen látni nappal a stájer hegyeket, éjjel pedig a Rába-gát fényeit. Itt szoktam írni és aludni. A Mestertől Hatvány báró úrhoz mentem, de nem -találtam otthon, így oeuvre-ömet nem -adtam át. Mester szíves engedelmével, itt küldöm mindazt, amit eddigi munkásságom termékei közt aránylag késznek találtam. Eredetileg magamnak másoltam össze ezeket -a verseket, a -másolás után is változta-tgaittam rajtuk, egyr-észü-ket -meg egyenesen a füzetekbe fogalmaztam: így hát az olvash-atóságukkál és külalakjukkal -nem sokat törődtem. . . ne haragudjon Mesterem, hogy mégis elküldöm ezt az áthúzásokkal és közbetoldásokkal tarkított kuszaságot, de csak újév után lenne rá időm hogy az egészet újra leírjam. Ha fárasztja Mestert, hogy elolvassa ezt az összevisszaságot, úgy arra kérem, hogy tessék visszaküldeni és új-év után elküldöm rendesebb alakban. 1 Kedves Mester. . . hadd számoljak be egy szubjektív érzésemről. Sokszor éreztem úgy, hogy Mester a M-ereskovszkij Leonardójához hasonlatos. .. és ha számomra csalódást jelentene a Mester nihilizmusa és nem volnék nihilista, akkor Boltraff-ióhoz hasonlítanék. De mindent őrültségnek tartok: őrültség az, hogy ugyanazokat a szavakat, mikkel a kocsisak káromkodnak és a kofák veszekednek, más sorrendbe szedem és töröm magamat, hogy az úgy „szép” -legyen; őrültség az hogy -bármilyen fogalom helyett nem mondom egyszerűen azt: „vani-tatum vanitas”; őrültség volna fölakasztanom magamat, 513
