Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Sarkady Sándor: Udvarnoki utca 2.

persze, nincs mit csodálkozni. Fazefcasműhelyben sem igen csodálkozunk, ha köcsögök sorakoznak a polcon.

Előhozakodom jövetelem céljával. Szeretnék Bechtről írni az Életünlk-ben. Tudom, hogy egyesék elparentálták, tudom, hogy az Irodalmi Lexikon halála évét és helyét - már 1963-tbain - kérdőjellel jelölte, de azt is többen tudjuk, hogy csakazértis él és közelesen a nyolcvanadik születésnapját ünnepli. S ami ennél több: ír, dolgozik.

Becht szemében a csodálkozás, a keserűség és az öröm fényei váltják egymást. De az is lehet, hogy ezt csak én képzelem. Szikár arca mindenesetre megenyhül; nem zárkózik el a beszélgetéstől. - Mondj valamit az életedről - kezdem olyan banálisán, hogy már banálisabban nem is kezdhetném. Rezső bácsi észreveszi zavaromat s kezembe nyom egy rövid, gépéit életrajzot, amit néhány évvel ezelőtt készített egy azóta már régen elvetélt Soproni Antológia szerkesztőinek a felkérésére. Onnan másolom gyors kriksz- kraikszökkal az alábbiakat:- Sopronban születtem, 1893-ban. 1911-ben érettségiztem az evangélikus Líceumban. A Lipcsei Kereskedelmi Főiskolán szereztem oklevelet. Az I. Világháborúban az orosz fronton hadifogságba estem. Hat év után vergődtem haza, 1920 novemberében, Kínán és Indián át. Itthon banktisztviselő lettem szülővárosomban, majd a Vasárugyár egyik vezetője. A két világháború (között sokat utaztam. Láttam Rómát, Párizst, Londont. Jártam Izlandon és Vlagyivosztokban, Sanghajban és Szingapúrban.

Becht, úgy látszik, észreveszi olvastomban az arcomra önkéntelenül is kiülő csodálkozást. Anélkül, hogy felállnia, íróasztala mélyéből régi prospektus-kötegeket, fénykép- albumpkat húz ellő, kiteregeti őket, s most már maga folytatja élőszóval a felsorolást:- Voltam Szumátra szigetén, eljutottam Afrikába, hajóztam a Vörös-tengeren. 1934-ben viszontláttam Oroszországot. A Krímben voltam, Ogyesszában.- Milyen volt az új Oroszország? - szakítom félbe hirtelen kelt érdeklődéssel, mert Illyésen és Nagy Lajoson kívül hamarjában nem is jut eszembe senki, akinek ebből az időből hiteles élményei lehetnek a Szovjetunióról.- Megírtam amit láttam, egy német nyelvű kis könyvemben. Wiedersehen mit Russland a címe.

Becht föláll. Külön kis polcrészen őrzi saját könyveit. Leemeli a sárga fedelű könyvecskét. Leül, belelapoz.- Szókimondó ember vagyok. Azt írtam, amit láttam. Az emberek többnyire szegényeknek és bajszoltaknak tűntek. De azt is megírtam, hogy a cári nyaralóból tüdőszanatóriumot építettek a népnek. Tárgyilagosságomat ki rosszakaratúnak, ki túlon-túl is jóakaratainak látta. Mindenesetre a Szálasi-puccs idején, 1944. október 14-én, a Gestapo és a nyilasok engem is gyanúsnak találtak. Letartóztattak és elhurcolták a lakásomról.- A továbbiakban hogyan alakult a sorsod?- Hamarosan kiszabadultam. Semmit sem tudtak rámbizonyítani, meg akadt jóakaróm is. 1945-ben, viszonylag későn, megnősültem. A feleségemmel a nagy bombázások idején ismerkedtem meg. A felszabadulás után sok irodalmi felolvasást tartottam; a Vasgyárban a Petőfi Kultúrbrigádot irányítottam. Szerettem a népművelőmunkát, a sok kudarc ellenére is. A gyárból mentem nyugdíjba, 1955-ben. Közben pedig, amikor tehettem, írtam.

Könyvei ott sorakoznak a feje felett, a különpolcon. 1935-ből a Szomeya-sz,an nevetett, 37-ből Az én városom, 39-ből a Soproni évszakok és A szülőváros felfedezése, 42-iből a Sopron és a soproniak, 43-ból a Sz.itakötők és még néhány kisebb munka. A Wiedersehen mit Russland-oti kívül másik gátbetűs könyv is van a polcon. Kosmische Legende a címe. A Kozmikus legenda a Teremtés-mítosz modern feldolgozása: a Szellem, a Szám és Szeretet isteni ötvözéke minduntalan szétesik a földön. A nagyobb lé24