Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Sarkady Sándor: Udvarnoki utca 2.
legzetű filozófiai költeményen -kívül a kötet magában foglalja Becht kisebb német nyelvű verseit is. Becht válla fölött, a deresedé fej mellett, a műveket -nézegetem. Nem merem hangosan mondani Sáriközi Györgyöt: Eljön az idő, mikor nem leszek / A könyves polcon kis kötet leszek ... - Vajon milyen üzenetet visznek ezek a kis kötetek a majdani olvasónak? A Szomeya-szan, aminek kapcsán -a Magyarság egykori kritikusa azt írta Becht- ről, hogy „a hadifogság életének alig olvastuk m-ég ilyen elégifcusát”, nekem azt üzente, hogy -az az igazi ember, aki megjárva a kálváriát, a lélek hegeson forradt sebeivel is ember tud maradni a társadalomban. A Kozmikus Legenda példázata számomra: Az értelmetlen lét csak úgy viselhető el emberhez méltóan, ha a cél és a cselekvés értelmét önmagunkon kívül keressük. A Sopronról szóló könyvek pedig íizt a gondolatot -sugározták, hogy otthontalanok maradunk az egész világon, ha nincs otthonunk a szülőföldön, -a felnevelő szülővárosban és az ott élő emberek szívében. T-aláio-mra felnyúlok a polcra, a Sopron-dicsérők közé. Találomra nyitom ki, ami a kezembe akadt, a Soproni évszakók-at. A 16. oldalon ezt olvasom: ..A táj nem oly heroikus, mint az Alpesek drámai -mozgalmassága. Szépsége szendébb, hívása anyaibb. Felemel anélkül, hogy 'megfélemlítene, sötét völgyekbe vezet anélkül, hogy elcsüggesztene. Nincsenek zord szikla-ormai, de vannak erdői és rétéi, -melyek barátaink. És mindezek felett van egy gyönyörű tulajdonsága: - a -miénk! A miénk, mint a kezünk, melynek minden ráncát, vonalát ismerni véljük és amely mégis csupa titok és meglepetés. A nagyobbik otthonunk -ez a táj - -ahogy a kisebbik -az a váro-s, ott lant a havas mélyben telítve egy emberélet milliónyi emlékével, fényekkel és árnyakkal, színekkel és iHatokkal.” Némán konstatálom, hogy jól emlékszem Becht üzeneteire, s azt is mindjárt hozzáteszem magamban, hogy a prózaí-ró Becht sohasem tudta megtagadni magában az egykori lírikust. Egy pillanatig tűnődve nézők -a házigazda -szemébe. A kékes-szürke öreg -szempár tűnődve -néz vissza rám. Mintha a Károly-magaslat fölött tűnődő téli ég színe ivódott volna bele - gondolom.- Mióta írsz? - töröm meg végre a túl hosszúra nyúlt csöndet.- Első írásom, egy három folytatásos novella, egy héttel az I. Világháború kitörése előtt, 1914-ben jelent meg a Soproni Hírlapban. Azután befejeztem egy időre a szereplésemet, legalábbis az itthonit.- És a hadifogság? - érdeklődöm. Becht újabb albumot vesz elő. Afféle „Fogságom naplója”, -tele magyarul és németül is megírt versekkel és Becht -sajátkezű rajzaival a kietlen szibériai tájról, a fogolytáborról, a barakkokról, a tábor -mindennapos -életéről: ebédosztásról, fogolytem-e- tésről. Elnézegetve a -ma -már kortörténeti dokumentumnak is beillő albumot és a remek rajzokat, megértem Becht egykori rajztanárát, aki azt szerette volna, ha növendéke festőnek -tanul. Becht Szibériában hadifogoly-újságot -szerkesztett; az újság neve Grál volt; barátaival még -a betűket is -maguk faragták - á la Gutten-berg - fából... A képanyagot a fogoly-művészek szolgáltatták. (Az egyiktől, Bőh-m Viktortól, Becht mutat is a falon egy speciális eljárással készült, hét ducos -színes fametszetet). A hat év alatt -sokat fordított orosz, angol, francia és olasz -költőik verseiből. Molnár Ferenc Testőr-jét az osz-trák hadifoglyok -színtársulata az ő német fordításában játszotta, nagy sikerrel.- Hány nyelven értesz tulajdonképpen? 25
