Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
14Kedves Mester pár nap óta megint Szombathelyen vagyok és azóta majdnem mindig futottam, végre hozzájutok, hogy kedvem szerinti terjedelemben írhassak. Mindenekelőtt: hálásan köszönöm a Mesteréknek, hogy a múltkor olyan kedvesen fogadták. Tetszett akkor említeni, hogy küldjék a Mester címére a „Pesti Hírlap” számára verseket. Kicsit szégyenkezve küldöm őket: meglehetősen banális dolgok, de jobbak most nincsenek raktáron nálam. Kérem Mestert, ítélkezzék fölöttük tetszése szerint. Amikor a Mestertől eljöttem a múltkor, másfél órai töprengés után fölmentem Babits Mihályhoz. Ö is nagyon szíves volt hozzám és fölszólított, hogy küldjék minél több verset a ,,Nyugat”-nak. A még-meg-nem-j elánt verseim javát igyekeztem a „Nyugat” számára kiválogatni, így aztán jobbalkat most nem iküldhetek. Most Szombathelyen azzal telik az időm, hogy mindig oda megyek ahova hívnak és mivel majdnem mindig hívnak, hát egész nap egyebet se teszek mint nyargalok. Tegnapelőtt éjjel Szász Eéli barátommal beszélgettem hajnaliig. Egyszer volt a Mesternél, talán tetszik még emlékezni rá. Azóta már majdnem teljesen abbahagyta az írást és ült egy félévet „izgatás” miatt, mint kommunista agitátor. Tegnap éjjel ia Pityerkocsmában gyűlt össze a szombathelyi tollforgató fiatalság, Bárdost Németh Jánossal az élén, aki most a szombathelyi Faludi Ferenc irodalmi kör elnöke és engem is be- választatoitt ia társaságba. Napközben különböző régi ismerőseimet, barátaimat, volt tanáraimat keresem föl, amikor időm jut rá, vagy pedig unókatestvérem két elemista- kislányával játszom, ami legnagyobb szórakozásom. A jojózás bonyolult műveletét gyakorolni két kisgyerekkel: ez akkora élvezet, amihez hasonló, azt hiszem nem akad. (Megbocsásson Mester ezért a fecsegésért, de meglehetősen kábult vagyok, két éjjel alig aludtam valamit.) A verskötetem ügye egyelőre stagnál: meg fogom próbálni, hogy kedvezőbb föltételeket csikarjak ki valamelyik nyomdától, mint amilyennel a „Szivárvány” kínált. Ahogy az előjeleikből látom, sikerülni is fog. Előreláthatólag egyelőre egy ideiglenes állásban fogok elhelyezkedni a „Vasvármegye” napilapnál, mint újságíró-gyakornok. Messzebbmenő tervem, hogy áttérek unitáriusnak és pap leszek. Az unitárizmus az én gondolkozásomnak teljesen megfelel: nem határozza meg Istent közelebbről, a bibliával szemben pedig egyáltalán nem áll a kritikátlanság álláspontján. A „relativizmus” vallása. A keresztények szerint „komolytalan” vallás, a tudomány szerint „komolytalan” tudomány. Vagyis: égy lebegés minden között, Mohamed koporsója, ahonnan az égre éppen olyan könnyű ugrani, mint a földre. Éppen nekem való trambulim volnia, aki még nem tudom, hogy hová kell majd ugranom. A százszázalékos komolyság pedig, álljon akár dogmatikai, akár tudományos, akár „szabad”, akár mindennapi alapon: sose volt kenyerem. Azt a levelet, amit Mester Csöngére írt nekem, még most se kaptam meg. A napokban várom. Azt hiszem, nemsokára újra fogok a Mesternek írni: ugyanis rengeteg elmondanivalóm volna még, de ilyen kábult fejjel, felállómban nem vagyok képes kitálalni őket. Nagyságos Asszony kezét csókolom, Ádámot szeretettel köszöntőm. Mindnyájuknak sok jót kíván Mester ragaszkodó és hálás híve Weöres Sándor Szombathely, 1932. akt. 13. 311
