Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
„Gyermék, -aki [mindennap megszületik, aggastyán, akit a korlátos idő körülölel, aki az örökkévalóság hídján átlépeget, esztendőiknek fejedelme.” Ezek mind különálló színek, széles ecsetkezelóssel fölrakva és végeredményben egy teljes egészet alkotnák. De egymáshoz soha sincs több közük az ellentétességnél: az első sor egy fehér, a második egy fekete színű sornak vehető - nem állhatna meg egyik a másik nélkül, de nem olvadnak össze. Vannak aztán az egyes verseknek külön szépségeik is. A Rá- és Amon-himnuszok, fáraó-himnuszok robosztusak és hatalmasak, minden sor úgy hat, mint nehéz falak egymás mellé rakva. Más versekben a különös naturalizmus megkapó. A tudós gyönyörű szavakkal panaszkodik afölött, hogy a fia nem akar tanulni. Ptáhotpu elmondja, hogy megöregedett, fájnak -a csontjai, érzéketlen az ízek és szagok iránt, el van tömődve az orra. Az „esztótiká”-n-ak, ,,fimomság”-nak, „műveltlelikűség”-nek nevezett undorgalacsint, úgy látszik, egyáltalán nem ismerték, a lótuszvirágról éppen olyan természetességgel szólnak, mint a székrekedésről. Különben is, Rá himnusza valóságos hitvallás az esztétika ellen: „Légy áldott, sokkarú, Egyetlen Egy, ki ellátod a patkányt lyukjában, ki táplálod a madarat az ágon, ki életre hívod a férgeket, ki ellátod a madarakat és csúszómászók és madarak egyenlők a Te szemedben.” Most, utólag jut eszembe a „mindennap születő gyermek”-re, a „csúszómászókat és madarakat tápláló Rá”-ra gondolva, hogy ez a költészet mennyire elüt a kínaitól és japámtól. Ahogy -azokat a Mester műfordításaiból ismerem, azok is -egylbeme-m- olvadó színökkel dolgoznak, de .míg a kínai és japán versek pillanatok sörényébe markolnak, impresszionisztikusak, addig az egiptomi költészet teljesen ekszpresszív: ez a pár sor is csupa akszpresszió. Csak nem izzón folyó, káotikus, mint az európai efcszpresszió, hanem nyugodt, higgadt kivetülések. Kedves Mester, úgy augusztusiban vagy szeptemberben, több mint valószínű, hogy fölkerülök Pestre. Kérném a Mestert, írja meg, hogy majd meglátogathatnám-e. És ha igen, akkor kérem a Mestert, hogy tudassa velem, hogy \a nyár és ősz melyik részében fog Mesterem Pesten tartózkodni (akarom mondani, Budán). Nem szeretném, hogyha akkor találnék fölvándlizni, amikor Mester éppen elutazott és hogy mikor vágok neki az útnak, az teljesen tőlem függ, ugyanis a nyolcadikat magánúton fogom elvégezni, mert régi szokásaimhoz az egész, most-letelt iskolaévben hű maradtam és így a győri reálban már egészségtelen számomra a levegő. Budapestről aztán tovább nyomulok dél felé, halálosan beleszerettem a hellén-előtti kultúrába, ezért Törökországba megyek és megtekintek -annyi romhalmazt, -amennyit csak tudóik. Az u-tazáshoz szükséges zsebre- való elméletileg mát megvan, -atyai határozott ígéret alakjában. Kérném Mestert, hogyha esetleg -majd írn-i fog nekem, ha írna valamit az átültetéseimről és verseimről -i-s és esetleg ha nem -túl szerénytelen -a kérésem, a fejtegetéseim helytelenségéről vagy helyességéről -is valamit. 307
