Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
Miriám kisasszony Polgáriba és a ligetbe jár. Az előbbiben van egész délelőtt, az utóbbiban van egész délután. Aki egy fiút bemutat neki, azt öt miriám, mint díj, megilleti. A temetésről hazafele A temetésről hazafele jöttek és úgy búcsúztak a kapuk alatt, mintha nem látnák egymást soha többet. Tűzi) át ék Falun voltam. Az alkonyi Napnak vörös fényét egy padlásablak úgy szórta széjjel, hogy a tető olyan volt, mint egy sárkány-etető zsarátnokkal telt ébenfa-tál, miből a sárkány lángot zabái. Madarat lőttem Először volt a kezembe puska. Lőttem egy madarat. Hozzá-futottam: csipogott még s vére a kezemen maradt. A szemeit még nyitogatta, majd rájukdermedt a közöny. Én az anyámnak hazavittem és két szememből dűlt a könny. Emlék Egy boltíves szobában jártam valaha rég, mint csöpp gyerek. Puha díványok ájultam aludtak, sötét volt és fülledt meleg, a lélt an szálltak a legyek. Szemem mögött azóta, most is, sok testes dívány hempereg és boltívek kísértenek.
