Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
Uccai-látiy Máriának hívták, de Magdolna volt. Nem volt se víg, se bús különösebben, de nem színlelte még senikiise szebben, a kitörő, áradt örömsikolyt, minit ő, ha egy-egy férfi beléjekarolt. Sankt-gilgeni emlék Eső után volt. Pára himbált a zöld Sankt Wolfgang-tó fölött. A hősi-emlék - görögös szobor - orráról a víz csöpögött. Rínglispil A szoknya-örvény körbe-fcavarog s nyári-ruhák és meztelen karok s az ócska verkli fás melódiája a forgás hívó, kábult himnusza és úgy hallgatom, mint a kusza sellő-dak a Goethe halásza. Nyári délután, városon A napsugár az aszfaltot puhára nyalta. Tikkadtan füstölgőit a gyár. Ingyen-strand a Rábán Reoés krokodil-hátát a folyónak túrósra marja a szél és a csónak. Nevetés, lárma. És vagy sír, vagy kacag a parton a so'k zsíros papiroscafat. Babi Szőke diáklány: futballmeccsre jár, hol megrezgati ia hangszalagját a Nép a Százfejű Király: egy fej a sok közül, szájjal megáldva, mi a „tempó”-t a többivel kiáltja és a dús, szőke bubihaj alatt Willy Fritsch trónol, a széparcú zsarnok. Barátnőjével néha összekap, hogy Újpest vagy Fradi lesz-e a bajnok. 3°4
