Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (Közli: Gál István)
U. i. A múltkori levelemben tévesen írtam meg a címemet, bár így is megkaptam a választ: nem Kálvária-u. i., hanem Kálvária-ucca 5. alatt lakom. 9Kedves Mester, megbocsásson, hogy megint zavarom a levelemmel, de megint nagyon fölgyülemlett bennem a mondanivaló. Azt hiszem, megint sokat változtam. A véleményeim mintha határozottahbakká válnának. Már régóta marxista vagyok, a számmal, újabban kicsit a fejemmel is és kezemmel is. A hetedik osztályt a hátam mögött hagytam, elméletileg már nyolcadikos vagyok és most elég sokat dolgozom fizikai munkát. A „Venyige Péter” óta úgyszólván nem írtam verset. Néha belekezdtem ugyan egybe és másba, de mindig elkényszeredett epigoniizmusak, harmadrangú utánérzések jöttek ki a toliam alól, legtöbbször be se fejeztem a napvilágra-hozabailukat. Engedje meg Mester, hogy ide, ebbe a levélbe belemásoljam hat hónapi teljes „eredeti” termésemet: nem valami rengeteg. Ezek is epigón-termékek, még pedig nagyon erősen azok: teljesen a Mester kínai-japáni műfordításainak a hatása alatt állanak. Gondolkodom Gondolkodom. És borzas madarak szállnak súlyos seregben két karomra, majd szétmosódnak mind, betűkbe folyva. Egyedül A szobámban most egyedül vágyóik és ezen a határolt helyen a Nap csak énnekem ragyog s itt értem van a mozgás, nyugalom: miattam száll a cigarettám füstje s miattam van kampó a vas-fogason. Jó reggelt! Vénkisasszony volt s meghalt egy napon. Rokonok jöttek érte vonaton. Feküdt az ágyban, homldkán verőfény s „Jó reggelt” - ez állt a törülközőjén. Hajnali séta Hajnalban indultunk, barátom meg én. Egy holt vízhez érttünk a nap reggelén. A partra ültem bagózni, pihenni és ő begázolt tavirózsát szedni. 303
