Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZEMLE - Kovács József László: Cs. Nagy István: Emberi ábécé
Verseiben szívesen olvassuk az „emberségre méretezett” igéket, de a költészet mégis a szép szavak művészetével válik a szívünk vérévé. Pákolitz új kötetében is garmadával találunk ilyen „szép verseket” (tJjhold, Philémon és Bciukisz, Tétova gally stb.). Kép- látása friss, színes, érzékletes. Például: „márványkék menny”, bölcs mosolyé alkonyat”, „korán kelő madár”, „ostoros böjti szelek”, „zendiilő jégosap-oimbalom”. Szeretem (a gyermekkori táj és közös származás emlékét idéző) „páskom” szavát, az „árnyas bak- hátak”-kai, ahol „pirrogva hangolnak a tücskök”. A kötet záróversében a Diófa-ban a faültetőről beszél, aki még „remélheti” a gyümölcsét, de még szebb ha ki már biztos benne hogy nem ülhet árnyékába ... és mégis ültet diófát. A költő se más, mint 'ilyen faültető, reménytelenül is bizakodó, hogy a szépség, amit elültet, mások szívében kihajt majd, és megtenni gyümölcsét: a lélek örömét. (Magvető, 1973) BÄRDOSI NÉMETH JÁNOS Cs. Nagy István: Emberi ábécé Rangos ködet hagyta el a sajtót 1972-ben, Cs. Nagy István Emberi ábécé-je, mely az első ciklus címével azonosan, szinte Nonstop híradó-ként teszi lehetővé a költő öntörvényű világának áttekintését. Esemény volt Cs. Nagy István kötete az 1972-es év versesköteteinek sorozatában, ■ismét igazolva azt a tételt, hogy vidéken is élnek „fővárosi-méretű” költők, hogy a vidéken élés formája semmiképpen nem jelenti az elhivatott alkotók esetében a provincializmus veszélyét. Sokkal inkább: nagy fokú tájhoz kötődést (és ezzel együtt újabb erőtartalékokat) jelent, hiszen a teljes költői eszköztár birtokában levő költőnek van egy élményháttere, mely kifogyhatatlanul szövi át költészetének világát, a Dunántúl sugallata, egy több ezer év isynbioziisában kialakult világé, mely ott sejthető legmaibb versei mögött is. Az 1945-től olvasható versvilág hosszú (költői érés folyamatának gyümölcse. Saját vallomása szerint: „Szabó Lőrinc vitt el a Válaszhoz, Sárközi Györgynéhez, egy versemet közölték, aztán megszűntek. Rossz ómen egy költői induláshoz. Kassák Kortársában annyira otthon éreztem magam, mint azóta egyetlen folyóiratban sem, ahol szívességnek tekintették közlésemet.” A költő rezignált panaszával ellentétben utólag még a megjelenést biztosító lapok megszűnését sem érezzük (könnyű persze ezt most leírni...) akkora veszélynek: hiszen mindez a költői mű alakulását -segítette elő. Kötetben bemutatott első versnek a környező világ felfedezésének költői dokumentumai, előttünk áll: 284
