Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - SZEMLE - Kovács József László: Cs. Nagy István: Emberi ábécé

„a lenföld svjlén hazai vadászgép kenődött szét, s azt irta porba: másképp lesz minden; Liberátorokra lő géppisztolyával egy fanatikus suhanó;..

De ez már a régi elkerülhetetlen pusztulása, hiszen

„.. .a honból kivert szekérkaraván Lech-mezőnek tart, új „honfoglalásra” (1945.)

A történelem színpadáról megverten vonul le a Múlt, mutálva gesztikuláló alezredeseivel, s a költő rácsodálkozik a Sütőházra,

„Itt sütöttek az asszonyok itt a közös sütöházban a közöskonyhás cselédek roz,skenyeret meg vakarcsot” (1946)

ugyaniakkor a költőn átáramlanak Juhász és Babits versei,

„... mint magzatot az, anya vére, lükögve járt át, minddel testi kapcsolatba jutottam” (1947)

Megismerkedik a méltatlanul feledett, és mindig újra felfedezett Nagy Zoltán: „Csend! Aranymadár!”-jával,Weöres Medúzájával, Takáfcs Gyula Zselici kanászával, Gulyás Pál parasztjával. Ahány mester, annyi világ.. . De ő a sajátját építi ezekből is, és saját élményvilágából is. Az Albérleti naplótöredék egyetemi évei emlékeit rögzíti, már nyugodtan mítosznak érezheti a múltat, ahol a Beszakadt kriptá-ból

„Kornél, a földek hajdani ura nézjheti a huzatos égi tájat.”

A bivalyt űző béreskáromkodás már úgy „reccsen, mint széttört indulószöveg.” Már csupán csömörrel emlékszik az inspektor fiára, aki:

„.. . Csömörrel érkezett: könyvek közül, jókra kiéhezett mélák diák, ráfeküdt a majorra.”

Világunk anakronisztikus jelenségeit is értő módon rögzíti. Hőse az „Igyekvő újparaszt”, akinek egy a fontos:

„Csak az öt hold maradjon meg nekem!”

És annak az embernek az indulatával, aki minden hidat felégetett hajdani urához, a herceghez:

„ezt érti. Gyeplőt ragad, rám kacsint, bukik tarlója répamag alá - az isten karszjját is fölszántanál” *

285

*