Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Galambosi László: Mint a pásztor (vers)

GAL AM BO SÍ LÁSZLÓ

Mint a pásztor

Körülöttem: kendő, süveg, kakasnyakú pintesüveg; mécses lendül könnyedén.

Fehér, akár tollak gyolcsa: bársony blúz és bársony szoknya, ingem villog, mint a gém.

Habtoronyban füzfabotra fölfűzve a halak csokra, láng lobban a part fölött. Meggörnyed a füst, a pára roskad a menny ablakára, fakó szárnya gőzölög.

Citerám a fejem alja, bújok zöldbe, lomb-kazalba; bíbic fészekéi mellemen.

Rámhajol a búza, árpa, arany-nádas buzogánya; baj sarjadoz ellenem.

Farkas fordul erdő mélyén, minden facsúcs ezüst-kémény; ágaskodnak gally-tüzek.

Szán öléből puska csattan, nászba többé rángó vadkan makk-gyúrúsen nem üget.

Fiaimat megtiporta, asszonyomat megrontotta csontba-látó rettenet.

Fölserkennék, mint a pásztor, ha a sípszó bárányt gyászol; csillag fölém nem lebeg.

Vándoroltam, megpihennék; ujjamon az omló lepkét éjszakámba elviszem.

Varjú leng a rózjafára, gyöngyöt hullat bukó ága; nem köti be senkisem.

Nem gyógyít már semmisem.

30