Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Varga János: Találkozások (változatok egy témára)
A pillanatok mikrokozmosza visszanyeri igazi értékét, jelentését. A relatív idő légmentesen zárt fülkéjéből kiléptünk, vissza a földre, ide, ahol élünk, járunk; azt hittük, sohasem lesz vége, de vége lett, (negyven másodpercig ha (tartott az egész, És mennünk kell tovább a folyosón, ő jobbra és én balra, - de nem tudok odábblépni egy tapodtat sem; megy, kisebb és kisebb lesz az alakja, hamarosan eltűnik előlem. Alakja mögött ott virul óriási, mély, tengerzöld és tengerkék virág-szeme, a szem, a tekintet, életem legszebb, legigézőbb tekintete .. . A liftes fiú ott áll a posztján, esze ágában nincs lemenni, vagy becsukni az ajtót; áll és bámészkodik, áll és bámul engem. Szégyenkezésféle fog el, de -aztán elmosolyodok, és elmosolyodik ő is, közelebb lépek hozzá, s megkérdem, a nő után pillantva:- Nem tudná megmondani...?... * * * Amikor felizgatnak, megráznak az ilyen véletlen találkozások, tekintetváltások, akkor még várunk titkon valamit, amiért hajlandók lennénk a mostanit odadobni. Mit tehetünk? ... * * * Eső. Sűrű, megállíthatatlanul zuhogó eső; zötyög a villamos, végig a Rákóczi úton. Éjfél van. A Felszabadulás téri megállóban fiatal pár áll; áznak, arcukon végigcsurog a víz; a férfi arca most ért a nő arca közelébe, most ült ki rá a várakozás feszültsége, egyenesen a nő szemébe néz, arcuk szinte összeér . . . Az előbb közölhetett vele valami különösen fontosat; ezen a pillanaton sorsak fordulnak meg, ebből a percből, az életutaknak ebből a bölcsőjéből emberarcú fenevadak, a rombolás, pusztítás bajnokai, feltalálók, tudósok, világhírű művészek, zsebmetszők, gyilkosok egyaránt születhetnek; ezért a pillanatért töltötték együtt az estét (kezdték egy eszpresszóban, egy kisvendéglőben folytatták, s egy mulató zsongító félhományában fejezték be); itt állnak az éjszakában, arcukon végigcsorog a víz ... A férfi arcán várakozás. A nő érzi, hogy rajta a sor. Hetek tépelődése, magányos, mindent megfontoló elmélyülése érik be itt, -mindaz, ahogy figyelték egymást, mindaz, amit megfigyeltek, minden, amit elértek, amiről cserében lemondtak: itt -találkozik, ebben a pillanatban. A nő felnéz a férfira, szempillája kicsit megrezzen, & -beszéd-kezdés kifejezése sugárzik szét arcán, -alig észrevehetően megmozdulnák a száj körüli s a halánték-táji izmok, puhán -meghullámzik az arcon a bőr . . . Vajon mit fog mondani? ... . . . mit fog mondani? ... mit válaszol? 239
