Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - FIATAL ÉLETÜNK - G. Bán Zsuzsa: Naplórészlet
G. BÁN ZSUZSA Naplórészlet 1920. szept. 27. Egyszerűen nem volt .időm ,a naplóba írni egy darabig, mert az eltelt idő alatt megkérték a kezemet. A Pipec volt, teljesen váratlanul és meggondolatlanul. Legjobb, ha az elejétől elmesélem, mert még magam sem tudom elhinni, hogy igaz volt. Szóval egyik -nap éppen a folyosón állok az iskolában, és merengek kifelé az udvar őszbeosavarodott fáira. Ezenközben biztos voltam .abban, hogy a következő órán beszekundázok Pipecn-él. Mert előző napon felpofozott engemet a Mama, és emiatt nem rajzoltam meg az Európa összes folyók. Egyáltalán ki se nyitottam semelyik könyvemet, mert éreztem, hogy az éjjel .szívszákadáslban úgyis meghalok. Akkor meg minek tanuljak? Reggel .szörnyen el voltam képedve, hogy nem a sírban, hanem az ágyamban nyitom ki a szememet. Ügy látszik, a szívem erősebb, mint gondoltam, de ez most már nem segít rajtam. Na, álltam .és néztem. Teljesen őszbe voltak csavarodva a fák, és láttam rajtuk, hogy be fogok szekundázni. Akkor megéreztem egy kezet a vállamon, amint éppen ránehezedik. Mindjárt könnybeborultak a szemeim, de nem a barátnőm volt, hanem a Pipec tanár úr. A szájában balfélre tolva egy cukor dudorodott, és ettől olyan kétértelmű lett az arca. Ha a balfélre néztem, akkor mosolyra kellett vonni a .számat, mert azon az oldalon úgy nézete ki, mint aki éppen pukkadozik a röhögéstől. Viszont ha a másik félre esett .a pillantásom, akkor láttam, hogy ott löttyedt, és meg kellett értenem, hogy ő most egy tanár, .aki .azért jött, hogy vigyem be az osztályba a .térképet, mert ő majd kinyitja a szertárat. És valóban ez történt, mert a cukrot a jobbfélbe áttolta, .szürosentett, és mindjárt előre is indult, a szertár .irányába. Én is odahagytam -néhol őszies hangulatot lehelő fáimat, és reményteljesen siettem a Pipec után. Mert ha én viszem a térképet, amely összecsavarva is milyen hosszú, a szertárból egészen az osztályig, sőt onnan is tovább, a táblára akasztandó, akkor én ezzel megtettem, mint a mór. Ebből, főképpen ha nőies és -kecses maradok vége-s-végig, a Pipec egyszerre megértheti, hogy én megrajzoltam az Európa folyóit, csak otthon felejtettem véletlenül a füzetemet. És arra sem gondol, hogy netán feleltessen, amikor én már annyit dolgoztam a közért, az egész hosszú térképet mind behoztam, és felakasztottam oda. A Pipec nvi-tott, és én be. Ott viszont egészen megtorpantunk, pont a szertár közepén, -mert mi történt? Szinte hihetetlennek tűnik, de az egyik -sarokból, ahol a poros földgömb állott, -egészen a másikig ugrott Bükkházi tanár úr. Ott sajnos leverte mind -az összes térképet, -mert .azok sorakoztak tartón, de ha nekiugrottak azon nyomban lezuhantak, és egymásba keveredtek. Ezekután Karolina tanárnő kezdett kifelé szökellni a földgömb mögül, és olyan vidámak és vörösnek tűnt úgy első látásra. Egyenesen ki, a nyitott ajtón, és a tanári felé vette az irányt, de jó hangulatban, és ziláltan -száguldozott. Most ekkor mindnyájan Bükkházi -tanár úrra tekintettünk, aki viszont éppen barátságosan -ránkm-osolygott, és leszedegette a cipőjéről az elomló térképeket. Majd ő is kisétált, még intett az ajtófélfánál, aztán el, -és ekkor csengettek. 232
