Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Gál István: Weöres Sándor levelei Babitshoz és Kosztolányihoz
Alapjában véve jól érzem magam, de nemrég még Csöngén erős idegzavarokkal küzdöttem, erős félájult szédülésekkel. Most már a környezetváltozás és a bróm helyre-zökkentett, de félek hogy csak ideiglenesen. Ideírom néhány párszavas versemet, mik azt hiszem, közlésre úgyse valók: Jelenleg csak ilyeneket írok, nem tudok hosszabb lélekzetet venni egy vershez. íme: Tavaszi vetés: A dombon friss vetések - tarka csíkjai: - korbácsütések. Koratavasz. A madár - elszáll, - a gally utána kiegyenesül. Halott. Elszáll a pengéről a lehelet. - De a mosoly arcomra fagy, mert - mások sírják el a könnyeimet. Osvát. Már meghalt. Sose láttam. - Telefonon beszéltem vele. - A hangját majd akkor temetik - amikor engem. A bölcs. Amikor tükörbe nézett, - megszámolta hány feje van - és fölírta, hogy el ne felejtse. A házasságközvetítő. Nagyot gondoltam: a senkit - feleségül adtam a semmihez. - Hogyan, hogy mégis egyedül vagyok? Hitler. A dermedt Föld - figyelme - jégcsapként lóg a bajuszán. Ejfél. Lámpaláng - falfehér. - Valaki áll a küszöbön. Szomorújáték. A macskakölykök - elhullott anyjukat - bámulják nagy, kerek szemekkel. Kellemes húsvétot kívánok. Nagyságos Asszony kezét csókolom, maradok igaz hívük Sásd, 1933. ápr. 12. Weöres Sándor 15Kedves Mester, engedje meg, hogy gratuláljak a „Versenyt az esztendőkkel!” megjelenése alkalmából. Könyvalakban még nem olvastam ugyan (most fogom megkapni a szombathelyi könyvtárból) de a kötet egyes verseit majdnem mind ismerem. Nekem, ki a „Recitatív” zárt és fagyos muzsikáján nevelődtem lírikussá még alsósdiák-koromban, szinte fájdalmas élmények Mesterem újabb versei. Fáj a meztelen hús és vér jajgatása annak a költőnek a tollából, ki mint az érzéketlen magasságok közönye vált szinte sajátommá. De szeretem ezeket a költeményeket is: annak a szenvedésfajtának a világát ismerem meg belőlük, miben az én életem még sosem járt. Tudom, hogy Mester legigazibb és legnagyobb szavai ezek - mégis, remélem, hogy a jövőben az élet kevésbé kegyetlen nótákat fog hegedülni Mester talpa alá. Hiszem, hogy a régi tornyok mellé és emellé a vonaglóvá-elevenedett kupola mellé még egy acél-fellegvárat is föl fog építtetni Mesterrel az idő. Nem -tudok még egy költőt, aki annyit változott volna az idők folyamán, -mint Mesterem - mégis, mint gerinc-csigolyákban a velő, ugyanaz a lélek vonul végig valamennyi köteten. És a tömörség, forma-, szó- és képgazdagság és az aranyműves-technika is az egykori. Bocsánatot kérek, hogy kitaláltam ezeket a dolgokat, mik jobbára szubjektív érzések Mester új verseivel kapcsolatban. Hálásan köszönöm, hogy Mester betegen is fogadta a látogatásomat. Remélem, hogy -a gyógyulás útján tetszik lenni már. A „Pesti Hírlap”-nál és a „Magyarságánál helyeztem el verseket. Azok közül, miket Mesternek beküldtem, csak a „Száncsengő” van a máshova -beadottak közt. Mester említette, hogy írjak a „Nyugatba” kritikákat. Sajnos, az újonnan-megjelent könyvek igen ritkán érkeznek meg falusi elszigeteltségembe, így azzal a kéréssel kell 206
