Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - Gál István: Weöres Sándor levelei Babitshoz és Kosztolányihoz

a „Nyugat”-hoz fordulnom, hogy a megbírálni-való műveket juttassák el hozzám, mi­ket majd vissza fogok meneszteni. Gyógyulást kívánok Mesternek. Nagyságos Asszony kezét csókolom. Hálás tisz­telettel. Weöres Sándor Csönge, 1935. jún. 22. (Ma lettem húszéves.) 16. Kedves Mester, itt küldöm néhány újabb írásomat. Nagyon kérem Mestert, írja meg róluk való véle­ményét. Nem tudom, hogy egzotikuskodásom nem túlságosan modoros-e már. Mégegy szívességre is szeretném megkérni Mestert. Nemrég azzal a kéréssel for­dultam a celldömölki kerület képviselőjéhez, Jánossy Gáborhoz, hogy próbáljon valami állást szerezni nekem. Jánossy írt ügyemben Kozma Miklósnak, hogy helyezzen el a Távirati Iroda hírföldolgozó osztályán - továbbá azt a tanácsot adta, hogy lehetőleg piszkáljam meg Kozmát mások útján is. Ezért arra kérném Mestert, hogy ha nem túlságosan alkalmatlan a dolog: legyen szíves ügyemben írni neki, vagy beszélni vele. Fordultam még Keresztes-Fischer belügyminiszterhez és Ostffy Lajos vasmegyei fő­ispánhoz is: így majd csak menni fog valahogy talán az állásszerzés. Régente egy bi­rodalmat meghódítani könnyebben lehetett. A közelmúltban itt volt nálam Berda József. Naponta két-három liter bort elfo­gyasztottunk, néha még többet is. Ökör iszik .magába: mióta elment, megint minden foglalkozás híjján maradtam. Már halálosan unom a csöngei nyárspolgárokat, fürdő-, kugli-, ivó- és kártyapartnereimet; alig-alig megyek közéjük, inkább angolul tanulok, meg olvasgatok. Októberben alighanem meg fog jelenni a verseskötetem. Apám megígérte, hogy fog pénzt adni a kiadására - csak azt nem tudom még, hogy nekem lesz-e kedvem a könyv megjelentetéséhez. Jelenleg annyi változást érzek lezajlani megint magamban, hogy most nem merném az írásaimat közrebocsátani. Azt hiszem az itt-mellékelt ver­sek is eléggé mutatják belső bizonytalanságomat. Nagyságos Asszony kezét csókolom. Minden jót kíván Mester hálás híve Weöres Sándor Csönge, 1933. aug. 17. 17­Kedves Mester! Pécsről írok ezúttal. Egyetemista vagyok, történelem-földrajzszakos bölcsész. Felsége­sen érzem itt magamat - igaz, hogy még csak egy hete vagyok itt és ennyi idő alatt még én se tudok megunni egy várost. Legnagyobb meglepetésemre, professzoraim egy csöp­pet se salabakter-emberek; minden előadásuk érdekes és élvezetes, f...] Itt-mellékelten küldök néhány verset. Talán meg fognak felelni. Szeretném, ha mostanában sorrakerülhetnék a „Nyugat”-ban, mert rövidesen ki szándékozom adni a verskötetemet. Mint valami mázsás súly, úgy nehezedik rám mindaz, amit eddig összefirkáltam és úgy érzem, hogyha írásaim javát két könyvtábla közé rögzíthetném, nyomdafestékbe-merevíthetném, akkor megszabadulnék a súlytól. Mesterem említette, hogy a „Nyugat” ki fogja adni a kötetemet. Nagyon kérném Mestert, szíveskedjék értesíttetni, hogy ez még ak idén megtörténhetne-e. 207

Next

/
Thumbnails
Contents