Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: A gyermeklíra új ihlettípusai

Az éjszaka „gubancát” nem fél ilyen aritmikus, hosszú szavú, enjambement-halmozo strófával érzékíteni:

Éjszaka: lomb suhogás, összegömbölyödötten alvó, de csöndben mocorgó szellő, szárnysuhanás.

(Éjszaka)

A picibaba-tómák mcgzongetésc a legnagyohb bravúr. A befejezésnek van egy tragikus jelentőse is, de általában a bábáiké/,re is érthető:

Égy ujjamat szopogattam, két ujjammal cérnát fogtam, három ujjam nézegettem, négy ujjamat mind megettem, öt, sok ujjammal nyulásztam, gurigázni is próbáltam csak kezemmel, két kezemmel semmit sem csináltam.

(Kéz)

A nyilalló elmúlás-motívumokat a gyermekolvasó aligha érzékeli, mint az előbbiben vagy az -itt (következőben is, de anélkül is teljes a verseik egyik jelentése:

Ujjamat is láttam: rajzolt egy virágot - tulipán nőtt a papíron, nyílt és elvirágzott.

(Rajz)

Remeikbe szabott a népmese-ihletésű álom-vers a vándor és a copfos kislány egymáskereső vonzalmairól. A Mese című is, amely a mese formanyelvón filozófiai mélységgel hirdeti, hogy nincs más út, mint „az álmok áldozata”. Annyira szépek a versek, hogy Reich Károly rajzai csak értük lehetnek szépek.

CS. NAGY ISTVÁN

89