Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: A gyermeklíra új ihlettípusai

Az egész kötet csupa bensőséges életszeretet. Bcney Zsuzsa becéző gyöngédsége olyan viaszfi-nom átolvadásokra képes a kisgyermekkor hangulataiba, hogy az szinte páratlan. Gügyögni tudtak eddig is sokan a legkisebbek vélt nyelvén, az igazi szeretet és poézis azonban -tündórkedve is a valóság sugallatait fogalmazza verssé. A huszonhat gyermekvers (nem lírai rekviem) a kisgyermekkor életrajzát is követi, de sohasem tételes és tematikus annyira, hogy megverselt gyermekkorra emlékeztetne, mint sok hasonló kötet-kísérlet. Megmarad a kötet egységes tónusa, pasztell fényjátéka és melegfényű zenéje, a szín és hangzás egybehangzó opálos csillogása — a „tómás” és a holdasabb hangulatú versekben egyaránt. A weöresi megállapítás a kötet egészére érvényes a versek fájdalomforrásáról (tézis), a kellemes felületről (antitézis) és a szintézisről, amelyben „a forrás bánata és a megformálás derűs győzelme összebókül.”

Még egyszer: tehát a kötet a gyász ellenére sem a gyászban fogant. Naphimnusz inkább, az életé, mint bármely „normális” gyermekverskötet, ha lehet, még inkább, mert orpheusi tapasztalatoktól súlyos a könnyű zengés. Továbbá: a saját-gyermek mint ihlető múzsa vagy modell nincs mindig jelen tolakvó módon. Egyetemesebb a hang, a szeretet-sugárzás, a mondandó. Többszörösen megszűrt a szubjektív valóságélmény, míg földereng e dalok párlatában az illanó, az illanva-halhatatIon szépség.

Természetversei többnyire a termékenység-motívum sejtelmes és sejtető képeiből épülnek. A természeti folyamat nagy bölcsességeit oldja ki magából egy-egv igénytelen látszató, disszonáns versszak:

Fönt minden tavasszal új levelek, lent télen és nyáron gyökérkoronák.

(Fa)

A tavaszok rendje pedig az, hogy minden évben elindul egy, s egyből (egy tavaszból) minden évben nagylány és anya lesz éppen tél idejére:

hópólyában rugdalózik, hópaplannal takarózik dércsipte fia.

(Minden évben)

Néha a természeti kép csak háttér a gyermek-anya kapcsolat kibontásához, az aggódás kimondásához:

Szúr az eső, mintha ezer tű hullna, peregne.

Kicsi legényke, hova igyekszel, sötét az estei

Máskor a hajnali természet üdvözlésében virágénekes szólítások elevenednek, s az anya és a gyermek boldog, tűzpiros pillanatát egy iram-ló képbe zárja:

Édesanyád

csöndben dúdolja régi dalát:

„íme, a reggel tűzzel, örömmel itt repül át.”

(Hajnal)

188