Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: A gyermeklíra új ihlettípusai

A Szél is a természet elemi erőivel szembesíti a gyermeket. A ritmus akár a szél hullámlökései; ingerülten, lázasan, garabonciásán sistereg ez a szél:

Vesszeje, ereje, torka.

Éj szaka

arcom bekormozza.

Itt még „defenzív” megfigyelő, áldozat a szél-monológ megszólaltatója. A Tél címűben egy ,;másik” szél már megtörik - mintha a Favágót látnánk egy pillanatra - éppen egy fejsze ellenállásán:

fejszefokba ütközik, forgács lesz belőle: ej-ha!

A négv„fa-vers” a kötet leggroteszkebb vonulata (vagy inkább „fasora”), mindegyik szójátékból indul s terebélyesedik mesei-költői zúgású különös fává. Szomorkás, fájdalmas, fanyar tónusú ez a humor, leginkább a Kutyafáé és a Háromfáé, de még a Satrafáé is. A Kaptafa humora már „keményebb fából” való, indulatosabb töltésű, hol támadó (kedvű:

világ fája, kaptafája, ugorjunk a tornyába hol figyelmeztető, óva intő:

kaptafa ága, ne állj alája.

A Kutyafa József Attila-i és népköltési ihletése, rokonsága nem vitatható, a nagy tél-versek, tél tablók emberi „kutyavilága” vacog itt:

kutyafa ágán, szél szakállán jégcsap dermed.

A Háromfa pedig mintha a Juhász Ferenc által is fölerősített Világfa mitikus képe volna, mai világállapot allegorikus éneke:

satrafa roppant, kaptafa toppant, kutyafa kaffant, háromfa táncolt.

Ugyanez a nyelvi játék folyik sóikkal jámborabb, szolidabb tartalmi fedezettel a Régi vági vers című mondóka-folyondárban. Mértanilag, 'kémiailag, nyelvileg, zeneileg pontosan variált, végigvitt nonszensz-szövcg az eredmény. A „hogy ez huszonkettő” a népi kiszámolóból ismert csattanó, itt azonban négyszer visszatér, s bizony amennyire zenélő és ötletes, annyira fárasztó is a herkentyű, az indázó szöveg-zsolozsma.

Három verse a gyermek érzelmi vonzalmainak háromféle kidalolása. A Bőregér rokon az Este cíművel: esteli féleleműző, egy döcögős-okoskodó bevezetővel és egy