Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: A gyermeklíra új ihlettípusai
gyermek- és ifjúsági irodalom A gyermeklíra új ihlettípusai HORGAS BÉLA így vall egy nyilatkozatban: „Az úgynevezett gyermekverseket vagy meséket persze nem valami különösebb társadalmi cselekvésvágy íratta velem, hanem ugyanannak a feszültségnek (vagy minek) az önfeledtebb, játékosabb és naivabb változata, amellyel más egyebet, „felnőtt” verset, novellát vagy tanulmányt írtam.” A versírás jobban hasonlít éjszakai vadászatra (vallja Lorcával) vagy tengeri kalandra, mint egy osztályfőnöki órára. Ebből következik, hogy messzire elkerül minden didak- tikusságot. Régen az érzelmes, meghatott állapotot festette, újabban a groteszk, a töredezettebb alakzat jut uralomra költészetében. A Sótalovaglás kötet írását (1967-69) az eszmélés idejének nevezi. Ez a korszak makacsul halmozta „az eszmélet bizakodása” ellen ható eseményeiket. Így nem hozott „kitörő optimizmust” a költő számára. Mindezt azért kell tudnunk, mert a Sétalovaglás már tartalmazza későbbi gyermekvers-gyűjteményének alapverseit, meghatározó hang- ütésű darabjait a Figurák-ciklusban. Már a korábbi kötetben (Naptár) megjelent a Bűvölő és bájoló című ciklus. Ennek mágikus, ál-naív, groteszk hangja, dalformája (Horgasnál ritka) már előlegezi a gyermeki hangszerelós-t, a hullámhosszok áthallásait. A Figurák ciklusból bizonyára még több részletet válogathatott volna Tipi-Tupa hercegnő című kötetébe (Móra Kiadó 1971). Az avantgarde és a népköltészet szürreálisabb, vizionáló-álomi építkezése, rébu- szos képzetkaposolása, a nonszenszjáték végleteire való hajlam, mindig ébrentartó friss folytatás: íme a Tipi-Tupa kötet néhány vonása. A költészet egyik alapkritériuma, mondják, a meglepetés folytonossága, az unalom 'kiszorítása. Ezt Horgas teljesíti, világa, varázslata fogva tart, spekulatív-rutin-látszatú szójáték-rondái rendre poetizálódnak: mielőtt túlírásnak minősülnének, kitűnik valami jelentése« szerep. Mert céllal ugyan nem ít (nyilatkozza), de amit a vers revalál, az több mint az előre kitűzhető jelentés-cél: a valóság szerkezetének tettenérése, néven nevezése, megértése, megérzése, nyelvi-zenei- kópi vetítése, a valóság tereinek hangulati kitöltése, külső állapotok interiorizálása, gyermeki-érzékeny megélése, szorongások és feszültségek kimondó hessentése. Érzik a mesterek szellemujja, billentés-technilkája, olyanoké, mint József Attila és Weöres. Talán Zelké is egy-egy motívum-villanásban, pl. az Este mintha Zelk híres Este jó, este jó című esti dalával feleselne: a zelki dal az anyaölben elalvás védettségébe ringat át, Horgas verse megmarad a félelem fokán. Az ilyen anti-didaktikus versekkel lehet igazán legyőzni a gyermek ámuló riadalmát, ezzel a hol sejtelmes, hol elidegenítő félelem-dallal: Este még a kutyák is, a kutyák is félnek, ugatják a hordóból kiömlött sötétet.
