Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - SZEMLE - Székely Ákos: Pilinszky János: Szálkák

szemle

Pilinszky János: Szálkák

..Merte, hogyan?" - .kérdezi a Nagyvárosi ikonok című kötet (1970) egyik utolsó verse. Már maga a kérdés, s még inkább a „mit tudom én”-válasz jelzi, hogy Pilinszky János költői útja bizonytalanná vált. A világ tagadásának egy olyan fokáig jutott el, amikor élő és élettelen egyaránt elveszíti létének értelmét, amikor már-már megszűnik minden emberi vonatkozás, s szinte az írás, a közlés,..a (költői gyakorlat ténye az egyetlen (ha ez nem is kevés), arai elválasztja az abszolút tagadástól, a csendtől. Ezt a csendet verjek építik; „Nem értem ón az emberi beszédet, / és nem beszélem a te nyelvedet. Hazátlanabb az én szavam a szónál! / Nincs is szavam.” (Apokrif, 1954), ez a csend hallatszik ki a Hideg szél (1958) című négysorosból (amelyben Pilinszky talán legtovább ment ezen az úton), a vesszők között, a mondatok között, a vers kezdésből, a befejezés „fujdogál” ige gyaikorító képzője után állandósulva, felerősödve;

,,lakatlan kő, huver a hátam, emlékek nélkül, nélkülem, az évmilliók halott hamujában.

Hideg szél fujdogál.”- ez magyarázta a köitő ritka megszólalását, és mindvégig reális lehetőségét egy végleges elhallgatásnak is.

Mégis, Pilinszky egész életműve ennek a világnak az ellentétpárját keresi, hívja, egy értelmes, emberi világot, lankadatlan erővel, ahogy az Apokrif mondja:

„... Év az évre, de nem lankadtam mondani mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfúló reményt, hogy megjövök és megtalállak.”

A „megjövetel” és „megtalálás” drámája a legújabb kötet, a Szálkák.

Megjelenése váratlanul érte az olvasót. Egyetlen kötetben 2 év alatt Pilinszky majdnem annyi verset írt, mint eddigi költői pályafutása 24 éve alatt. A költő maga fogalmazta meg Ars poetica helyett című írásában (Dosztojevszkijről szólva) ennek a változásnak a gyökereit: „A világ abszurditásának felismerésén túl - és épp nem a menekvés irányában - van egy még következetesebb, ha úgy tetszik, még abszurdabb tépés, s ez a világ képtelenségének vállalása.” „Dosztojevszkij válasza alázat” - idézi Pilinszky Camus-t. Pilinszky válasza alázat - tehetjük hozzá, az alázat, a hit, a bizalom. S a költői életmű ilyen irányultsága már korábban megfigyelhető halvány körvonalak-