Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Siklós Olga: A könyörtelen igazság drámája (Illés Gyula: Az ünnepelt)
ilyen könnyűnek vélték a dolgot. Es iszonyú tévedésbe esnek azok, akik a kudarc miatt az egyszerű népet okolják. Mert hogy miért nem emeli ki magát a múlt posványából, a saját hajánál fogva! Hálát adok az istennek, hogy engem megóvott ettől s megfürdetett ebben a szabadszállási sárkányvérben. Ha jól megnéznem, örülnöm kell azon, ami ott velem történt, mert anélkül futnék én is a hamis ábrándkép után.” A szabadszállási vereség nagy tanulság: hol tart a nép, honnan kell a forradalom oldalára mozdítani, a saját érdekeit felismertetni. Az örök dilemma áll előttünk: a forradalmárt éppen azok nem értik, akikért áldozza életét. Milyen hát a nép? Olyan mélyen van az anyagi és szellemi nyomorban, hogy felemelése éppen nem diadalmenet, nem csupán zászlóbontás. Többrétű is, más is. Csak a roffnaotizált nép követheti egy szívvel és azonnal és fenntartások nélkül a forradalmat - a valóságtól elszakadó alkotásokban. A valóság és leegyszerűsített ábrázolása úgy viszonylík egymáshoz, mint az Illyés dráma és Barabás festménye: Petőfi a csatatéren vérével a porba írja HAZÁM! Illyés drámájában a NÉP, mint tömeg nem lép színre. Zúgása, viharos Petőfi-ella nes hangulata kísérőzenéje a választási képnek. Egyetlen képviselője jelenik meg a drámában kétszer, Szőcs bácsi, az egykori szomszéd, aki jószívvel volt a Petrovits gyerekhez, s bizalmatlan ellenfele Petőfi Sándornak. A közhangulatot fejezi ki, amit még a régi ismeretség sem mérsékelhet. Szemébe vágja Petőfinek, hogy muszka spionnak tartják, s igen nehezményezi, hogy a király ellen szólni merészelt. Ez a találkozás azért megrendítő, mert nagyon személyes jellegű. Ennyire közelről, tapinthatóan érzékelni n nép szellemi nyomorát és ebből fakadó rosszhiszeműségét, ellenséges indulatait, drá mailag sokkal több, mint a nép, mint tömeg megjelentetése. Az ÜNNEPELTbsa ábrázolt Szőcs bácsi Illyés legnagyszerűbben és legmegrázóbban jellemzett parasztjai közé tartozik. Egyszerre vívja ki szánalmunkat és a megértést, a helyzetfelismerést. Érzelmi és értelmi síkon ragad meg és fejezi ki a dráma legfontosabb mondandóját. Az író és a nép viszonyát. A vállalt feladat nagyságát. A hűséget. A mindig visszatérő illyési kérdést: a néphez való hűséget. Hogyan maradhat hű az, akit tanultsága, új mozgási köre, mestersége elszólít a nép köréből, onnan, ahonnan „vétetett”. Mi lesz a nép fiából, ha elhagyja a szülőföldet? „Hol lehet altiszt, azt kutatja,” vagy a TÜ FOKA Eresei)éneik útját, az apostolit választja, vagy Börcsöbként megértve a forradalmat katonának megy, vagy Petőfiként a szabadszállási kudarc után megerősödve hitben Pestre megy, megvívja csatáját Jókaival és megírja egyik legszebb verset, a KISKUNSÁG-ot, „Hova szívem, lelkem / Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott Újra láttam végre születésem földét, / A szép Kiskunságot!” A kép békés, meghitt. A hazalátogatott fiú lírai vallomása. Válasz a sértésre. A szatíra és a szívszorító pátosz egyszerre lép színre a dráma utolsó képében, a középpontban evvel a verssel. Ez a vers rdbbantja ki Petőfi és Jókai közt a vitát: mi a teendő? Hogyan tovább? Petőfi válasza egyértelmű: hűség a néphez, hűség a fölnevelőkhöz - önérdekből is. És hogy a hűség milyen bonyolult kategória, arra jó példa Petőfi sorsából kiragadott epizód - Illyés megfogalmazásában. Illyés hűsége a néphez művein mérhető - s hogy vállalta e Petőfi dráma megírását, s a sokféleképpen alakítható anyagból éppen ezt választotta - mutatja, hogy Illyés és Petőfi azonos kötődést vállal és tart a néppel. Azonos fogalmakban gondolkoznak, mikor vállalják a népköltő hivatását. Akkor is, mikor reálisan mérik fel a nép erényeit és hibáit. Ars poétikájukat Illyés így fogalmazza meg: „a könyörtelen igazságot kell szolgálnunk, ha adunk valamit arra, -amit közönségesen becsületnek hívunk.” i 70
