Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Dévényi Iván: Frank Frigyes művészete

csiiite Frank afctos kompozícióit; főképpen „Fekvő akt tükörrel” című, 1958-ból való nagyméretű munkáját - amely a kiállításon méltán függött reprezentatív helyen - tar tóttá kiemelkedőnek.

Firenzei, párizsi, tabáni, tiszántúli, visegrádi, pesthidegkúti, szentendrei, pasaréti, balatoni, sárospataki, pécsi táj- és városképeit („Vörös ház a Normafánál”, „Visegrádi vfcyilló” stb.), tüzes koloritú virágcsendéleteit („Őszi csokor”, „Magyar tulipán”, „Or- gonás csendélet” stb.), enteriőrjeit („Vörös műterem”, „A festő szobája” stb.) ugyanaz a művészi izgalom, dinamizmus, szenvedélyesség hatja át, mint portréit és - legtöbbször mitológiai címet viselő - női aktjait. Egyszerű, kéznél levő tárgyiakból (kávédaráló, könyv, parasztbútorok, néhány paradicsom stb.) komponált csendéletei, tájképei, műtermét, környezetét megjelenítő munkái sosem objektív „lefestései” a témának: mindig telítve vannak érzelmi feszültséggel, vehemenciával, elektromossággal.

Az emlékezetes kiállítás meggyőzően igazolta, hogy Frank Frigyes - piktúrájának tartalmassága, művészi formaadásának hőfoka, vérbő festői vénája, színvilágának pátosza által - az újabb magyar festészet történetének egyik protagonistája, akinek munkássága nem csupán szakmai, de etikai tanulságokkal is szolgál művészeti életünk, s nem utolsósorban a fiatalabb festő-generáció számára.

Frank - aki nem volt tagja sem a Szinyei Morse Társaságnak, sem a nagyhatalmú Gresham-körnek, sem az Európai Iskolának, sem más befolyásos művészeti csoportosulásnak - életével és pályájával arra tanít, hogy a művészeti csoportosulásokhoz való csatlakozásnál sokkal fontosabb a festészetnek élni, önmagunkat a művészeti tevékenységnek szentelni, hiszen alkotói aszkézis nélkül nincsen időtálló életmű . ..

Witold von Hulewiczhez írott, 1922. december 14-én kelt levelében Rilke azt írja, hogy „művészetet teremteni a legszerényebb s legkeményebb hivatás, de egyszersmind sors is . ..” Frank Frigyes - amikor a festészetre tette fel az életét - ezt a „szerény és kemény hivatást és sorsot” választotta. Gyűjteményes kiállításán megismert oeuvre-jén nem nehéz meglátnunk a maradandóság pecsétjét.. .

LAKATOS JÓZSEF: RÉGI TEMETŐ

157