Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Nagy Ildikó: Sáros András Miklós
NAGY ILDIKÓ Sáros András Miklós Korunk izgalmasan sokirányú művészeti törekvése között a legáltalánosabb a tárgyias- ságra törekvés, .az objdktiváció. Az expresszivitás és a beleérzés túlhajtása mintha reakcióként kiváltotta volna a dolgok és helyzetek józan feltérképezését és az ezzel együttjáró érzelmi távolságtartást. A mítoszkereséssel és teremtéssel járó szürreális utalások és víziók uralmát felváltja a kézzelfogható realitások hétköznapi világa. A művészet a tárgyak valóságát keresi, de minden romantika és nosztalgia nélkül, akár környezetünk közelről szemlélt, megszokott darabjairól, akár a kozmosz közelhozható, mert lefényképezhető jelenségeitől van szó. A képzőművészet és a tárgyak viszonyával tanulmány foglalkozott a közelmúltban nálunk is.* A művészet és a tárgyi világ közeledése, ennek különféle fokozatai, egészen az azonosulásig a íkortárs művészet egyik fő tendenciája. Számos útja és változata van, melyek az egyes műfajokban (és a műfajhatárok felszámolásában), különféle módon valósulnak meg. Ezdk, bár eltérő tanulságokat rejtenek, közösek .abban, hogy az ember és a környezet új viszonyának, a kor praktikus tárgyakban és precíz fogalmakban gondolkodó életformájának kifejezését keresik. A grafika, melyet a megelőző évtizedek .művészete irodalmi vonásokkal, festői és képi problémákkal .terhelt, ebben az új tárgyiasságban mintha roagáratalált volna. A dolgok józan szemrevéíele, lerajzolása megfelel a .műfaj eredeti törvényeinek. Az új meg új technikai trükkök után felüdülést jelent visszatérni az alapelemekhez: a feketéhez és a fehérhez, a folthoz és a vonalhoz. A .magyar grafika a hatvanas években elismerten a képzőművészet vezető műfaja volt. Az utóbbi 3-4 évben azonban .mintha megtorpant volna. A nagy fellendülés után az önismétlés fenyegeti. Erőtartalékai kimerültek. Az újonnan felfedezett népművészet már-már unalomig ismételt motívumkincse, a természet és az ember, ember és történelem, ember és technika konfliktusaiból újra és újra teremtett .mítoszok és felismer heteden grafikai eljárások kínálta káprázatök. A legfiatalabb grafikus nemzedék valami mást, valami .egyértelműbbet keres. Más élmények kifejezését és más műfaji lehetőségeket. Beleszülettek egy nemzet életének és művészetének adott helyzetébe és az egyetemes művészet eddig talán legnagyobb forradalmába. Élményeket gyűjtenek és tájékozódnak, keresik azt az utat, melyen kifejezhetik gondolataikat. A sokféle útkeresés között az egyik figyelemreméltó Sáros András Miklósé. Gyerekkori élményei alapján indulásakor .számos kifejezési lehetősége kínálkozott volna akár a .népművészetből, akár a természetélmónyből adódó szimbólumokkal az ember és a föld összetartozására, egy elmúló életforma lírai elsiraíására (ami egy egész „iskola” ihletője volt), de mégsem ezt, vagy mégsem így akarja elmondani. Talán azért, mert .számára .mindez természetes volt, és természetes az elszakadás is. nem olyan fájó cs nosztalgikus, mint a megelőző korosztálynak. Műveinek józan, idealizálj« ♦•Németh Lajos: A tárgyi világ jdientéskörének módosulása a modern képzőművészetben. Valóság, 1070/5.
