Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - TANULMÁNY - Tüskés Tibor: A megidézett és a megidéző (Fodor András: Berzsenyi Dánielhez)
konkrét Berzsenyi-versre, A magyarokhoz címűre, és gondolhat a magyarságra, egész népe jövőjére, valami különös, varázslatos szépséget, immár esztétikailag is minősíthető értéket ad a vers befejezésének. A költemény így jut el a költő személyes vallomás-tételétől tárgyának, Berzsenyinek bemutatásán, sorsa jellemzésén keresztül az egyetemes mondandóig, a magyarsághoz szóló figyelmeztetésig. Mit tudunk meg a versből Berzsenyiről, a megidézettről? A költő nem irodalom- történész, nem elemez és értékel, hanem fölhívja az emberek figyelmét az értékre. Ám a kép, amit Fodor Berzsenyiről ad, irodalomtörténetileg is hiteles. Apró mozzanatokból és a jellemzés egyre értékesebb, nemesebb anyagából bontakozik ki a Berzsenyi-portré. Megtudunk róla egy beszédes életrajzi adatot: egy alkalommal, amikor Budára utazott, az öreglaki hídnál fölborult alatta a határ. Megismerjük testi jelenvalóságát, külsejét: erős alkatú, vaskos, boltozatos mellű ember volt. Képet kapunk költészetének legfőbb sajátosságairól, verseinek minéműségóről: a forma fegyelme, a gondolat súlya, veretessége jellemezte. S belelátunk sorsába, utóéletébe: ez az élet és ez a költészet ma is példa. Milyennek ismerjük meg a megidézőt, a költemény szerzőjét, Fodor Andrást? A vers róla is elárul egy életrajzi adatot: itt, Berzsenyi somogyi földje közelében volt gyerek a háborús években. Megváltja a költemény létrejöttének körülményeit: egy niklái ünnepség élménye indította el benne a verset. S a költő jelenlegi lelkiállapotára, a vele történő eseményekre tudunk következtetni ezekből a szavakból (igékből): ..állok”, ,,fülem érzi”, „megyek”, „leány kísér”, „tudom” . . . És miit tudunk meg az emberekről, az utódokról, akikről tulajdonképpen a vers szó), akik a vers legfontosabb üzenetének a címzettjei? Látjuk őket csoportosan, tömegben, és látjuk egyéni arcukat. Megismerjük a társadalom rétegeződésében elfoglalt helyüket: „parasztok”; időben kiteljesedő sorsukat, történelmi múltjukat: „cselédek késő unokái”; nemzedéki tagozódásukat: „ifjak sora”; s közülük egyet külön is kiválaszt és jellemez a költő: „Leány kísér az omló puha úton. - Szűz-kerék arcán barna szemöldöke . . .” A vers különböző gondolati rétegeit, szereplőit a költemény nyelvi anyaga fogja össze. Ez a nyelv helyenlkint csaknem köznapian egyszerű, meghökkentően mai. Magába foglal életrajzi adatokat, s szinte riporteri megfigyelések színezik. Ilyen mindjárt a vers indítása, ez a meglepően természetes és „vulgáris” kérdés: „Miért is nem jöttem el hozzád soha..Ilyen az emlékezés a gyerekkorra: „naponta arra járok . ..” Ilyenek az ünnepség külső képére, lefolyására utaló, villanásnyi, fotografikus megjegyzések: „Kerteken át, a fák ligetes árnyán, - vigyázzban álló ifjak som mellett — megyek . . .” „Leány kísér ...” Másfelől a vers nyelve archaikusán zengő, anfcikizáló, s berzsenyis kifejezésekkel, sőt a költő ismert verseire csendítő szavakkal átszőtt. Berzsenyié a szó, amikor Fodor András „ácsorgó ajakam”-ot mond, s akikor is, amikor „az őszi bogár szavát” idézi. A „szüreted esti óráit” a Levéltöredéket juttatja eszünkbe, s amikor azt írja: „barna szemöldöke”, szinte belehalljuk Fodor András versébe A közelítő télből Lolli nevét. A. vers kettős nyelvi rétegeződése - természetes közvetlensége és bája, valamint Berzsenyit idéző ódon, vertarany színei - híven tükrözik a versbeli idősíkok kettősségét: a megidézett XIX. századi múltat és a tisztelgő költő XX. századi jelenét. S a nyelvi rétegek szerves egységéből fakad - a hitelességen túl - a vers költői szépsége is. Vas István hívta föl a figyelmet erre a könyvről szóló kritikájában (Élet és Irodalom, 1970. szept. 12.): Fodor András „nem riad vissza az egyszerű beszédtől sem - ezt rögtön a kötet első mondata is bizonyítja: ,Mért is nem jöttem el hozzád soha, - hiszen ácsorgó ajakam itt - tanult meg szólni - földed közelében.’ Berzsenyi Dánielhez (a mondat M7
