Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: A család egy szociológiai vizsgálat tükrében az iskola szemével
közügyaket tárgyaló írások iránt. A szülőkkel családlátogatás vagy szülői értekezleteken történő beszélgetés alkalmával sokszor felmerül a nevelők részéről a kérdés- hogyan és milyen úton szerzik az információkat a nagy társadalom életéről? A kérdésre sztereotip válaszok hangzanak el: „NINCS időnk semmire”. „Elolvasom az újságot, de abból is csak az érdekesebb részt”. A tapasztalatok gyűjtése közben levonható következtetés igazolja, hogy a családok többsége a társadalmi alakulatok - rokonság, szomszédság, nemzetiség, munkahely - kommunikációs hálózatának információrendszerében nyitott rendszer, de bizonyos feltételek között a hatásokban egyénisége alapján válogat: elfogad, visszautasít, elhagy, hozzátesz, gátol vagy serkent. Mivel a társadalom a családok felé mindenkor elvárásokat támaszt, a szülőket e társadalmi elvárások befogadójaként és egyben közvetítőiéként kell tekintenünk a felnövekvő nemzedék számára. Az elvárások közvetítésének tartalmi és formai szintjét vizsgálva, bizonyítható, hogy a közvetítés tartalmi és formai színvonala mindenkor a szülők tudás- és viselkedésszínvonalának, a törekvés-érzelem és imag^tartássaintjónek a függvénye. A vizsgálat alá vont 18 család társadalmiasultságának szántje, a fejlődés iránya arra a felismerésre bátorít, hogy alig 4 család minősíthető a külső, tehát a társadalomból érkező egészséges információáramlások csomópontjának. A 4 család kistársadalmi szerkezete egészséges kapcsolatokkal rendelkezik a rokoni, szomszédsági és baráti vonatkozásokat tekintve. Hasonlóan jó a nagytársadalmi kapcsolata, akár a munka- és lakóhely, akár a közgondolkodás viszonylatábain vizsgáljuk. A családok működési és strukturális modelljének a hagyományos és megközelítőleg tudományos vizsgálata lehetővé teszi két családvezetési modell megfogalmazását a negatív és pozitív pólusról, bizonyítva azt, hogy ha a család alapszerkezete élettani és érzelmi jegyeiben egészséges, akkor mindenkor eleget tud tenni élettani, népességi, erkölcsi, politikai feladata mellett a pedagógiai szerepkörének is. A tétel ellenkező előjellel is igaz, tartalmazva az eredménytelenség összes jellemzőit. A „negatív” családvezetési modell tömör jellemzése: ösztönös, erőtlen, eredménytelen. S egy ilyen család emberi közelségből? A férj alkoholista, alkalmi munkát vállal már csak. A családot az anya tartja fenn, sajnos a vegetálás szintjén. A lakóhelytől 10 km-re végzi napi 8 órai munkáját és a 2 óvodáskorban és 3 iskoláskorban levő gyermekével járó gondok miatt febartóztathatatlaniul fogy az ereje. A kisebb gyermekek délelőtt tízkor még az ágyban hancúroztak. A Lakás sivár, bátortalan, a falak kopottak és piszkosak, akár az épen maradt ablakok, amelyeken a nyári légynemzedék nyoma éktelenkedett. Az egész életük tétova kísérlet. Egy másik család, amelyiket életstílusa, szemlélete miatt megnyugtatóan a pozitív pólusra helyezhetünk, tömören a következőképpen jellemezhető: a család vezetése egyöntetű, tervszerű, céltudatos, igazságos, hatékony. A szülők munkások. Két gyermekük van. A lakás, amelyikben laknak, már inkább az otthon fogalmi kategóriájába tartozik. Magatartásukból sugárzik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség, a biztonság. A gyermekek nyugodtak, derűsek, szófogadók, nyíltak. Iskolai munkájuk eredményes és tartalmas. A gyermekek sikereit a szülők mindenkor elismeréssel nyugtázzák. A család azon kevesek közé tartozik, ahol nem ritkák az úgynevezett „nagy családi beszélgetések”. Példamutató a család jól szabályozott életmódja. A példaként bemutatott két család bármilyen szélsőséges csailádmodellt is szemléltet, mégis következtetéseket enged e két határmodell között elhelyezkedő családokra vonatkozólag, hiszen a többi családokban is felfedezhető - számunkra ez a bíztató jelenség - a pozitív család szerkezetére jellemző tulajdonságok egyike-másika. 151*
