Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: A család egy szociológiai vizsgálat tükrében az iskola szemével
érettségizett - nem segít gyermekének, pedig az igazán rászorulna. Az alacsonyabb képzettségű szülők érvei meggyőzőnek tűnnek, mert a 15-20 évvel ezelőtt megszerzett tudás - ami már akkor is kevés lehetett - annyira meghalványult, hogy ma már alig használható a gyermek számára adandó segítségként. Mégis előfordulnak szerencsés esetek és szerényebb képzettségű, de jó pedagógiai érzékkel rendelkező szülőik olyan légkört teremtenek gyermekeik számára, hogy a tanulás minden feloldhatatlan nehézség nélkül, természetes mederben folyik. Az ilyen pozitív esetek elszomorítóan ritkák, s mellettük ott sokasodnak az aránytalanul sok, negatív esetek, ahol a család képtelen megfelelni a pedagógiai szerepkörének. Bizonyításul elegendő a szülők iskolázottságára utalni, amely szerint: apa anya gitnn. érettségivel rendelkezik — 2 8 általános iskola 8 6 7 általános iskola 5 3 0 általános iskola 4 5 5 ál tállá nos (iskola 1 2 A száraz és hűvös adatok, amelyek kísértetiesen megegyeznek az országos statisztikai adatokkal, a 8 általános iskolát végzettek vagy nem végzettek 50%-ával arra engednek következtetni, hogy a szülők gyermekeiket ugyanazokkal a módszerekkel nevelik iskolaköteles korig és azon túl is, mint amilyennel a régi világban őket nevelték iskolaéretté. Nem véletlen, hogy éppen a munkás- és parasztszármazású tanulókra fogalmazódott meg a „hátrányos helyzetben lévő tanuló” kifejezés. A művelődésre törekvő igényt, a kulturális ellátottságot az alábbi adatok szemléltetik: (18 családra érvényesen) rádió televízió könyvállomány (dlb) van birtokában 1 —10 10—30 30—60 60—100 100—felül 16 17 1 \ 15 5 A rádióval és televízióval való ellátottság ideálisnak értékelhető, mert csupán 2 család nem rendelkezik rádióval és 1 család birtokában nincs televízió. A könyvvel már nem ilyen jó a helyzet, különösen ha figyelembe vesszük, hogy 2 családban egyetlen könyv sincs, s az már egyenesen elszomorító, hogy e bét családból az egyik sem rádióval, setn televízióval nem rendelkezik. Mindamellett, hogy a könyvek száma viszonylag magas 11 családban, irodalmi értékét csak 40%-osnak szabad minősíteni. Ugyanis az adat szolgáltatás során idesorolták a nyugatról, rokonok által hozott, képekkel illusztrált, vékony, füzetszerű könyveket - pornográf is akadt közöttük - és a régi pengős regényeket is. A további vizsgálódás megkérdőjelezi a rádióval és televízióval való ellátottság optimális képét is az a tény, hogy a használata nem párosul a műsor helyes kiválasztásának igényével. A családok naponta egyszer legalább meghallgatják a híreket, ismeretterjesztő előadást azonban csak 4-5 család néz, vagy hallgat meg bizonyíthatóan. A rádióból sokan csak a bécsi muzsikát hallgatják (8 német anyanyelvű család) és a jó vételt kihasználva csak a bécsi televízió adását nézik naponta. Újság és folyóirat olvasása sem mutat kedvezőbb képet, bár az érdeklődési körök bővülése lassú javulást mutat ezen a téren. Napilapot 12 család járat. Ebből 8 a megyei lap (Kisalföld) 1 Népszabadság, 3 Népszava, Nők Lapja 2 db, Képesújság, Rádió-Tv újság 2-2 db, Ludas Matyi 3 db, Gyermekünk r db. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a megyei lapot a 8 család - bevallásuk szerint - inkább a naponta közölt bécsi televízió műsora miatt vásárolja. Természetesen olvassák is az újságot, de kevés kivételtől eltekintve inkább a bűnügyi, közlekedési (balesetek és más „szenzációs” hírek iránt mutatnak érdeklődést, A 18 családból mindössze 6 családnál érdeklődik a nevelési tárgyak és 158
