Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: A család egy szociológiai vizsgálat tükrében az iskola szemével

V asárnap:

reggeli: tejeskávé, zsíros kenyér ebéd: húsleves, rántott hús, rizs vacsora: tea, zsíros kenyér

Kivétel nélkül mindegyik család szolgáltatott adatot a hétköznapi és vasárnapi étrendjéről, de talán eltekinthetünk a teljes közléstől. Megelégedhetünk azzal, hogy lényeges különbségek nem mutatkoznak az egyes családok táplálkozásának tartalmi kultúrájában, inkább a kisebb keresetű családok étkezésében tapasztalható bizonyos egyhangúság. Szükségesnek találom kiemelni a 18. sz. család (Lásd: Családok jövedelme tábl. 18. sorsz. alatt) hétköznapi és vasárnapi étlapját: (A családban tíz gyermek van.)

Hétköznap:

reggeli: hetenként kétszer rántott leves, háromszor tea, tej, pirított kenyér, lekváros kenyér.

ebéd: bableves, burgonyaleves, mákos tészta vacsora: főtt burgonya, kenyér, szalonna

V asárnap:

reggeli: tea, pirított kenyér, tepertő, főtt burgonya ebéd: húsleves, pörkölt, palacsinta vacsora: szalonna, (kenyér, tea.

Amint a közölt hétköznapi és vasárnapi étlapok tanúsítják, a főzés tudománya oíég szűk keretek (között mozog, hiszen ezen a zárt településen nemzedékeken keresztül öröklődött. Alig egy-két családnál tapasztalható az étkezés-változtatási szándék. A vizsgált családok táplálkozási színvonalának minőségét megkérdőjelezi az az iskolai tapasztalat, amely azt mutatja, hogy a gyermekek nagy többsége tízórai nélkül jön az iskolába. Az első óra után már éhesek és nyugtalanul várják a telepre kiérkező kenyeret szállító autót, hogy éhüket kiflivel enyhítsék, A 18 tanulóból 15 tanuló nem hoz magával semmit, és csak az iskolában vásárolt három-négy (kiflit majszolgatja a szünetekben. Akik több zsebpénzzel rendelkeznek, kekszet és nápolyit vásárolnak.

Az étkezés-táplálkozás színvonaláról abban az értelemben is szükséges szólni, hogy a vasárnapi étkezés kivételével a család tagjai ritkán étkeznek együtt. Így tehát az evés ideje, mint a közösségi együttlét egyik alkalma, nem tölti be a fontos emberi kapcsolatokat teremtő funkcióját. Pedig a táplálkozás, biológiai szükségességén túl, még más tényezőiként is hat: elégedettséget, jó közérzetet biztosít, s nem utolsósorban alkalmas szituáció a gyermek nevelésére is. Az igazsághoz tartozik, hogy a szülők elfoglaltsága is befolyásolja az étkezési együttlét et, bár sokan nem is fogadják el a közös étkezés jelentőségét. A szülői értekezleteken értelmetlennek tartják a témáról a dialógust. Hasonlóképpen tapasztalható az is, hogy a gyermekek táplálókkal való ellátását a délelőtti szorgalmi időre maguk a szülők negligálják. A nyugodt iskolai munka érdekében kísérletként bevezettem a délelőtti tejfogyasztást, és sikerét hizonyítja, hogy a 18 tanuló 3,5-4,5 liter tejet fogyaszt naponta a nagyszünetben. Naponta hozzák magúikkal az otthon tisztára mosott poharakat, papírszalvétát, és nyugodt körülmények között isszák meg a tejet. Azóta nincs éhes és ideges gyermek délelőttönként az osztályban. Az egész tevékenység még azzal az eredménnyel is párosul, hogy önállóságuk i« fejlődik, mert a bevásárlást, a tej kiosztását maguk intézik.

Az élelmezésről és a családok táplálkozási kultúrájáról látszólag több szó esett a szükségesnél. A többlet mégis indokoltnak látszik, hiszen az étkezés az életmód egyik legjellemzőbb társadalmi aktusa, mert jelzi a jövedelem-, bér-, ár- és eladási viszonyokat, s emellett szubjektiven megmutatja e vonatkozásban a tudást, kultúrát, szokást.