Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Z. Szabó László: Mi baj, őrnagy? (dráma)
Papp: Utána az altábornagy -elbocsátott. Taláros úr: (Játszik) Uraim, jóéjszakát! Papp: Valóban. így bocsátott el bennünket. Taláros úr: És utána? Mi történt utána? Papp: Szétszéledtünk. Ki-iki ment a dolga után. Szállására, vagy utoljára kiszellőztetni a fejét. Esetleg baráti társasággal egyikét ' ipobár bort nyakadni. Gyalókay: Az emilékezők sokfélét beszélték később. Csordás: Egy Duka Jánosné nevezetű szerint a Szakáll-kocsmában tisztek társasága nó- tázott, it osztozott, de inni nem sokat ittak. Az öreg Ráczó bandája muzsikált. Pitymalílott, miire a társaság szededőzkö- dött. A katonaságnak akkor verték az ébresztőt. Papp: Mindnyájan o d agyú lek eztünlk. Mái hás széketek, ágyúk, lovasok, a gyaloghonvédek. Gyalókay: Állt a tüzér, a lovas, a gyalog, amikor Bem négyes fogatú hintóján megérkezett. Papp: Az utolsó csapatszemle. Gyalókay: Peregtek a dobok. Az apó felemelkedett kocsijában . . . Csordás: . . ..messziről villogott a fehér vezéri toll. Megjáratta raj tonik a szemét. Papp: Feszesen állt a gyalogság: 19 század, a megmaradtak, aikik végigrohanták vele egész Erdélyt. Gyalókay: Topogták a lovak, a hajnali derengésben megvillant a Mátyás huszárok piros csákója, molnár szürke uniformisa, a Coburg huszárok zöld dolmánya és vörös nadrágja, a székely huszárezred kék egyenruhája és komoran isötédett fekete csákójuk. Papp: És ott sorakoztak a merész kis öreg kedvencei. . . Taláros úr: . . .a nagyváradi—'debreceni tüzérek hat és hét fontos tarackjai, a székely gyálogüteg négy hatfontosa, a lovasüteg négy ágyója. Papp: Összesen 3700 ember, 16 löveg. Gyalókay: És akkor megszólalt Bem altábornagy: Taláros úr: (megint játszik) Fiaim! Jó reggelt! Nehéz nap következük. De ha bi segíttek, győzhetünk. Irány Segesvár! Előre! Nyepokojcsickij: Sejtettem én. Bem altábornagy sosem onnét érkezik, ahonnét várják. Pedig mi fölkészültünk a döntő csatára. Bár a segesvárit nem tartom annak, a súlyos magyar veszteségek ellenére sem. Papp: (nosztalgiával, emlákezőn) Irány Segesvár! Még a menetelés ritmusában is ott volt; Lábbal győzni! Gyalókay: Délelőtt tíz óra. Lengyel: Együtt futnak be Fej ér egyházára a kocsik. Papp: Az öreg azonnal inté:zkedik. Felállnak a csapat-ok. Taláros úr: A helyszín, uraim! (A háttérben levő sötét függönyt elhúzza, s megjelenik az egész teret betöltő térkép.) Fejéregyházától nyugatra, a falu utolsó házainál keresztbe folyik a Sárpatak. Rajta híd vezet át a Segesvárra vivő útra. Az úttól jobbra kukoricás; ezt a helybéliek Livá- diának nevezik. Balra, a Rogyinán — ez a neve ennek a területnek — levágott gabonakeresztek. Kalongyák. A helynevek románok. Gyalókay: (közbevág szenvedélyesen) Igen. Valóban. Mi akkor érkeztünk oda kocsin az őrnaggyal, mikor az első ágyúlövés eldördült. Mint a csataló, az őrnagy üléséből izgatottan felpattant, búcsúzás nélkül leugrott, s előre rohant. Utána kiélték: Hé! őrnagy úr, hó . . . Taláros úr: (Gyalókay folytatná, de közbevág) Helyezzék el a csapatokat, uraim! Papp: (udvariasan) Ezredes úri Nyepokojcsickij: E tájon, amit Önök Livádiá- mak neveznek, lapult meg a nass au i lovasság -és a doni kozákok ezred-e a kukoricásban. Csordás: Bravó, ezredes úr! Ez jó választás volt! A törökbúza kitűnően rejtette az ulánuist a pikájával együtt. Azon a nyáron különösen magasra nőtt! Nyepokojcsickij: (megrovóan néz Csordásra) A másik oldalon, a Rogyinán még erősebb egységek, lovasok és gyalogszázadok várták az oldalról jövő támadást. Papp: Bem így csak a megmaradt helyeket foglalhatta el. Nyepokojcsickij: Meg kell jegyeznem, csapataink nagyobbik része ekkor — délelőtt tíz óra tájt — még nem tartózkodott a csata helyén. Papp: Bem itt, a monostorkertnél helyezkedett el. Gyalókay: (elevenen) Az apó otthagyta a hintáját. Lóra emelteti magát. Papp: Tőle balra, a Rogyinán, a segesvári útig helyezi el tüzéreit. Ezek védelmére •a evalogszázadokát és egy erős lovas- egységet. Lengyel: A Fejéregyházára vezető utat-hidat Kozma lovasai fedezik. Félszemük Fe- renczy gyalogszázadain. Taláros úr: Fél tizenegy. Nyepokojcsickij: Alig ez idő előtt érünk a helyszínre. Nemsokára megérkezik Lü- dersz is. Méregetjük az ellenséget. A tábornok még mindig a cselvetéstől tart. Taláros úr: Hogy ez a magyarok előőrse csak? Nyepokojcsickij: Igen. És ebben a pillanatban az ellenség megnyitja a tüzet. Gyalókay: A tüzérség mesterien dolgozott. Persze, amíg lehetett. Nyepokojcsickij: Miért nem lehetett? Papp: Mert négy óra felé a Gábor Áron öntötte ágyúk elhasadtak.
