Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Z. Szabó László: Mi baj, őrnagy? (dráma)
Gyalókay: Utána a balszárnyon roham. Nyepokojcsickij: (emlékezve és szinte a katona elismerő hangján) Gyalogharcra kény- szerített bennünket az erdőben. Ravasz katona volt ez a Bem. Jobban látta a mi helyzetünket, mint mi saját magunk. Persze később Lüdersz is belátta. Papp: (közbevág kérdően) Hogy a maroknyi csapatot eltaposhatja könnyedén? Pedig ha akkor... Nyepokojcsickij: (most ő vág közbe) Miért? Csodát vártak Í9mét Bem tábornoktól? Gyalókay: De még mekkorát! Ha ez bevág! Ha megérkezik! Csordás: Olyan zűrzavar támad a muszka- táborban, hogy szertefutnak ezerfelé. Papp: (lemondóan) Délutánra azonban Bemnek rá kellett jönnie: az ütközetet magára hagyva kell megvívnia. Hiába várja Keményt. Nyepokojcsickij: Kemény? Honnét? Taláros úr: Igen, ezredes úr. Kemény Farkas és Dobay serege. Nekik északról kellett volna megjelenmiök. Gyalókay: És nem jöttek. Taláros úr: Mert nem akartak. (Majd higgadtan) Ha szabad kisegítenem: Keményről azt rebesgették, hogy nem szívlelhette az öreget. Papp: Féltékeny volt rá. Csordás: Árulás. Egyszerű árulás. Papp: Kemény féltékeny volt az apóra, ezért bújt ki a parancsai alól. Taláros úr: Segesvár előtt mondogatta: Bem, a pólyák csak nyúzatja embereinket. Hát én nem segítek neki. Rászedtem a tátit, a seregéből elcsíptem egy zászlóaljat s néhány ágyút. . . Segesvárra rendelt? Nem megyék. Vívja egyedül a csatát. Lábbal (kell bírni? . . . meglátjuk, hogy bírja-e .. .visszafelé! Nyepokojcsickij: Ez parainlcsimegtaigndás. Csordás: Űri bitangság! Már bocsánat: ott miközöttünk mondogatták is: a nemes urak óokodnak csaik. Büdös nékik a forrald alom. Nyepokojcsickij: Miért nem röpített golyót fejébe Bem? A forradalmár? Gyalókay: Nem olyan egyszerű az, ezredes úr. Nyepokojcsickij: Paramosmagtaigaidásért mindenütt golyó jár! Papp: És a forradalmi gondolatért; Gyalókay: Mint például Önöknél. Csordás: Igen. Maguknál. Papp: Délután 3 óra. Nyepokojcsickij: Ekkor vetjük be mi a jobb- szárnyon a fele tartalékot, meg a nehéztüzérséget. Taláros úr: Az Ön javaslatára, ezredes úr? Nyepokojcsickij: Igen. Csak hát én ezt már négy órával előbb ajánlottam. Gyalókay: Az erdőben folyik a kézi tusa. Nyepokojcsickij: Az egész fronton harc. A bű oldalunkon nyolcezer emberrel. Papp: Ferenczy zászlóalja már a bálszárnyat segíti. Taláros úr: Megindul az öldöklés. Nyepokojcsickij: Megindul az ellentámadás. Taláros úr: Délután négy óra harminc perc. Igaz, Lengyel úr? Lengyel: Én a falu alsó végénél egy kaszai fuvarosember karját metszém ketté, amelyet egy ágyúgolyó szétzúzott. Aztán meg gyönyörködtem. Valóban gyönyörködtem, amint előttem dolgozott egy hat fontos üteg. Egy golyó tőlünk 30 lépésre ütött a földbe. A fölvert por és a föld ellepett bennünket. Az őrnagy zubbonya szárnyával szemét hosszasan törülgeté. Nyepokojcsickij: Őrnagy? Uraim, ki volt az Önök közül? Szóljon! Nyilvánvalóan részletesebb leírást tud adni a csata e pillanatáról. (Csend) Papp: Hiszen mi miatta jöttünk össze. Kideríteni, hogy mi lett vele? Nyepokojcsickij: Tizenkétezer ember csatája helyett egy őrnagyét? Olyan ez kérem, mintha a viharban egy falevél sorsa 'érdekelne csak. Ki az az őrnagy? Fontos személyiség? Taláros úr: Egy tizenkétezer közül. Gyalókay: Már elnézést kérek. Mégiscsak érte vagyunk itt. Ügy tudom. Lengyel: Iszonyú zsivaj, ordítás hall átszőtt Ágyúk dörögtek. Nyepokojcsickij: Ellentámadás. A kukoricáiból ekkor indult rohamra a nassaui lovasság és a doni kozáksereg. Lengyel: Előrerohantam, megtudni a zaj okát. Mellette futva rákiálték: Taláros úr: Mii baj, őrnagy? Gyalókay: Sosem soroztam magam a Leonidas, a Bayard-féle hősök közé. Én a bátorságnak csak azt a nemét éreztem, mely az életnél is magasabbra helyezi a becsületet, jobban fél a szégyentől, mint a haláltól. Ezért, látva a falu hídja körüli futást, igyekeztem feltartóztatni a menekülőket. Papp: Pániki — Kitört a pánik. Nyepokojcsickij: Elsöprő roham! Csordás: Kiosi sereg . . . fáradt sereg . . . Nyepokojcsickij: Szóval mégis matematika. Mert vannak hősök, de vannak matematikai törvények. Termoipülénél is, Segesvárnál is. Csordás: Mikor a doktor úr rákiáltott, mit válaszolt az őrnagy? Lengyel: Nem felelt. Taláros úr: Maga tovább futott? Lengyel: Igen. És odamutattam az előretörő ezred dzsíidásra. Taláros úr: Pocomság! Lengyel: Valóban így szólt. És tovább jegyez- getett. II4