Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Z. Szabó László: Mi baj, őrnagy? (dráma)

Gyalókay: Utána a balszárnyon roham. Nyepokojcsickij: (emlékezve és szinte a kato­na elismerő hangján) Gyalogharcra kény- szerített bennünket az erdőben. Ravasz katona volt ez a Bem. Jobban látta a mi helyzetünket, mint mi saját magunk. Per­sze később Lüdersz is belátta. Papp: (közbevág kérdően) Hogy a maroknyi csapatot eltaposhatja könnyedén? Pedig ha akkor... Nyepokojcsickij: (most ő vág közbe) Miért? Csodát vártak Í9mét Bem tábornoktól? Gyalókay: De még mekkorát! Ha ez bevág! Ha megérkezik! Csordás: Olyan zűrzavar támad a muszka- táborban, hogy szertefutnak ezerfelé. Papp: (lemondóan) Délutánra azonban Bem­nek rá kellett jönnie: az ütközetet magá­ra hagyva kell megvívnia. Hiába várja Keményt. Nyepokojcsickij: Kemény? Honnét? Taláros úr: Igen, ezredes úr. Kemény Farkas és Dobay serege. Nekik északról kellett volna megjelenmiök. Gyalókay: És nem jöttek. Taláros úr: Mert nem akartak. (Majd hig­gadtan) Ha szabad kisegítenem: Kemény­ről azt rebesgették, hogy nem szívlelhette az öreget. Papp: Féltékeny volt rá. Csordás: Árulás. Egyszerű árulás. Papp: Kemény féltékeny volt az apóra, ezért bújt ki a parancsai alól. Taláros úr: Segesvár előtt mondogatta: Bem, a pólyák csak nyúzatja embereinket. Hát én nem segítek neki. Rászedtem a tátit, a seregéből elcsíptem egy zászlóaljat s néhány ágyút. . . Segesvárra rendelt? Nem megyék. Vívja egyedül a csatát. Lábbal (kell bírni? . . . meglátjuk, hogy bírja-e .. .visszafelé! Nyepokojcsickij: Ez parainlcsimegtaigndás. Csordás: Űri bitangság! Már bocsánat: ott miközöttünk mondogatták is: a nemes urak óokodnak csaik. Büdös nékik a for­rald alom. Nyepokojcsickij: Miért nem röpített golyót fejébe Bem? A forradalmár? Gyalókay: Nem olyan egyszerű az, ezredes úr. Nyepokojcsickij: Paramosmagtaigaidásért minde­nütt golyó jár! Papp: És a forradalmi gondolatért; Gyalókay: Mint például Önöknél. Csordás: Igen. Maguknál. Papp: Délután 3 óra. Nyepokojcsickij: Ekkor vetjük be mi a jobb- szárnyon a fele tartalékot, meg a nehéz­tüzérséget. Taláros úr: Az Ön javaslatára, ezredes úr? Nyepokojcsickij: Igen. Csak hát én ezt már négy órával előbb ajánlottam. Gyalókay: Az erdőben folyik a kézi tusa. Nyepokojcsickij: Az egész fronton harc. A bű oldalunkon nyolcezer emberrel. Papp: Ferenczy zászlóalja már a bálszárnyat segíti. Taláros úr: Megindul az öldöklés. Nyepokojcsickij: Megindul az ellentámadás. Taláros úr: Délután négy óra harminc perc. Igaz, Lengyel úr? Lengyel: Én a falu alsó végénél egy kaszai fuvarosember karját metszém ketté, ame­lyet egy ágyúgolyó szétzúzott. Aztán meg gyönyörködtem. Valóban gyönyörködtem, amint előttem dolgozott egy hat fontos üteg. Egy golyó tőlünk 30 lépésre ütött a földbe. A fölvert por és a föld ellepett bennünket. Az őrnagy zubbonya szárnyá­val szemét hosszasan törülgeté. Nyepokojcsickij: Őrnagy? Uraim, ki volt az Önök közül? Szóljon! Nyilvánvalóan rész­letesebb leírást tud adni a csata e pil­lanatáról. (Csend) Papp: Hiszen mi miatta jöttünk össze. Kide­ríteni, hogy mi lett vele? Nyepokojcsickij: Tizenkétezer ember csatája helyett egy őrnagyét? Olyan ez kérem, mintha a viharban egy falevél sorsa 'ér­dekelne csak. Ki az az őrnagy? Fontos személyiség? Taláros úr: Egy tizenkétezer közül. Gyalókay: Már elnézést kérek. Mégiscsak érte vagyunk itt. Ügy tudom. Lengyel: Iszonyú zsivaj, ordítás hall átszőtt Ágyúk dörögtek. Nyepokojcsickij: Ellentámadás. A kukoricái­ból ekkor indult rohamra a nassaui lo­vasság és a doni kozáksereg. Lengyel: Előrerohantam, megtudni a zaj okát. Mellette futva rákiálték: Taláros úr: Mii baj, őrnagy? Gyalókay: Sosem soroztam magam a Leoni­das, a Bayard-féle hősök közé. Én a bá­torságnak csak azt a nemét éreztem, mely az életnél is magasabbra helyezi a becsü­letet, jobban fél a szégyentől, mint a ha­láltól. Ezért, látva a falu hídja körüli futást, igyekeztem feltartóztatni a mene­külőket. Papp: Pániki — Kitört a pánik. Nyepokojcsickij: Elsöprő roham! Csordás: Kiosi sereg . . . fáradt sereg . . . Nyepokojcsickij: Szóval mégis matematika. Mert vannak hősök, de vannak matema­tikai törvények. Termoipülénél is, Seges­várnál is. Csordás: Mikor a doktor úr rákiáltott, mit válaszolt az őrnagy? Lengyel: Nem felelt. Taláros úr: Maga tovább futott? Lengyel: Igen. És odamutattam az előretörő ezred dzsíidásra. Taláros úr: Pocomság! Lengyel: Valóban így szólt. És tovább jegyez- getett. II4

Next

/
Thumbnails
Contents