Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Z. Szabó László: Mi baj, őrnagy? (dráma)
Taláros úr: Van még tanú odakint? Gyalókay: Miután fol'kérettem, hogy mint in testis temponis acci, azaz hogy a kérdéses és vizsgált idő valóságos tanúja előadjam a történteket, megjelentem. ialáros úr: Neve? Gyalókay: Gyalókay Lajos táblai elnök. Taláros úr: 1849-bca? Gyalókay: őrnagy, lcttzámnyilvántartó tiszt. Taláros úr: Kezdődjék tehát. Az idő július 31. A színhely Segesvár és Fejéregyháza közti terület. Közösen: Mi akkor . . . Taláros úr: Felszólítom Önöket, hogy . . . Papp: Természetesen. Ezredes úr, öné az első szó . . . Nyepokojcsickij: Szeretném előre bocsátani:: mindazt, amit itt előadok, 1858-ban megjelentettem Szentpétervárott Az 1819. évi erdélyi háború című művemben. E munka már lBől-ben készen volt, de akkor különböző politikai meggondolásokból nem tartották tanácsosnak kiadatni. Erre Palmerston őkiegyeömességé, az angol külügyminiszter is figyelmeztette a cári kormányt. Papp: Meg közrejátszott egyéb is. Nagy volt a felzúdulás Európa^szorte. Nyepokojcsickij: Mi, kérem, katonák voltunk. Ha a csata oéltailiannak Játszó öldökléssé vált, az a küzdelem hevében adódott. A háború — kérem >— matematika. Heydte: Igaza vau ezredes úr, szigorú mate matifca. Csordás: Matematika . . . matematika? Győztünk mi már túlerő ellen is. .Azon a napon is majdnem sikerült. Ha kis szerencsénk vain I Nyepokojcsickij: Mais est-il heureux? Mazarin híres mondása. Papp: De van-e szerencséje? Hogy érti ezt ezredes úr? Nyepokojcsickij: Azon a napon elsőként nem Önökre gondolva jutott először eszembe a bíboros mondása, hanem éppen Szikár- j atyán 'tábornok halála előtt. Néki nem volt, már napokkal előbb nem volt Szerencs áj e. Papp: A halálra gondol? Vagy az ágyúgolyóra, amelyik Lüdersz tábornokot, vagy bárkit, esetleg önt is eltalálhatta volna? Ezek szerint önnek kétszeresen is szerencséje volt. Nyepokojcsickij: Kérem? Csordás: Az apó kitűnő tüzér. Nem csoda, hogy a tüzérek voltak a kedves fiai. Amint mondják, akkor is csak odakocogott lován hozzájuk. Aztán az egyik ágyúhoz ment. Igazított rajta, s máris rikácsolta: Jetzt schiessen! Taláros úr: Felszólítom a tanúkat: vallomásaikat csak a tárgyra korlátozzák. Tehát az időpont: július 31. Csordás: Hóit ez: odatartozik, kérőm. Akkor esett ez a lövés. Nyepokojcsickij: Ez kérem lehetetlen. Fizikailag lehetetlen. Ágyúval nem szoktak emberre oólozni. Ez legenda. Papp: Legenda?! Az ágyúk célzásánál valóban ott volt az öreg . . .bocsánat, Bem altábornagy úr. Gyalókay: Az eset pillanatok alatt ismertté lett az egész arcvonáson. Lengyel: A lövés után a tüzérek — tüzérek? 14 16 éves fiúk! — ingre vetkőzve kezdtek dolgozni ütegeik mellett. Gyalókay: És olyan hévvel tüzeltek, hogy' csakhamar két ágyunk elrepedt. Csordás: A Gábor Áronéi. Taláros úr: Szép párbaj lehetett. Lengyel: Közben persze közelünkben is csapkodott néhány golyó ... az egyik alig 30 lépésre ütött a földbe . . . Taláros úr: (rávág nyersen) A csatáról . . . arról tegyék meg vallomásukat. Nyepokojcsickij: Gsapatainlk július 29-én harc nélkül érkeztek Segesvárra. A hírszerzők jelentése szerint a magyar sereg ide tartott. Lüdersz előző este ismertette a hadrendet. A támadás — a. magyaroké . . . Papp: . . .északról várható. Ezt mondta Bem is. Lábbal kell győznünk! És egész nap hajtotta a seregét Kelementelkén át Szé- kelykercsztúrra. Gyalókay: Mert lényegtelen, hogy győzünk vagy sem. A forradalomban csak egy a lényeges: hogy akaratunkat rákényszerít- sük az dili onts égre. A többi magától adó1 dik. Papp: Július 30-án este, mint annyiszor, előr kerültök híres babszemei. Röviden, tőmondatokban vagy csak egymás mellé rakott szavaikban magyarázta . . . Taláros úr: Szükség volna az ő megjelenésére is? Papp: ö, bárcsak lehetséges lenne! Még egyszer ebben az életben! Taláros úr: Ha helyettesítem? (A beleegyezésük után:) Lüdersz innét, északról vár. őrnagy fordítsa! Gyalókay: Hiszen ezt Petőfinek mondta! Taláros úr: Mert ha tűzbe jött, vagy fontos dolgot .alkart Bem közölni, franciára fordította a szót. — Északról vár. Mi keletről lepjük meg őt. Mire észretér, győzhetünk. Papp: (elkapja a hév:) Győzünk! Csordás: Győzünk! Gyalókay: Aztán parancsok hangzottak. Papp: Kemény Farkas térparancsnoknak: Reggel induljon. Irány Segesvár! Taláros úr: Dobay parancsnoknak: Délben legyen csapatával Segesvár és Fejéregyháza között! Papp: Hajnalban ébresztő! Gyalókay: A küldöncök eitágtattak. I 12
