Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Balázs Sándor: A főúr (elbeszélés)
dühös lett és kiabált a németre: hinausz.. . hinausz!. .. de a német csak röhögött és nem mozdult. Guszti erre kiment a konyhába a konyhakésért, (amit még a nagyapjától örökölt), hogy elvágja a kötelet, amivel a ló az asztal lábához volt kötve. A német, aki eddig csak mulatott Guszti felháborodásán, ki akarta venni a kést Guszti kezéből, de dulakodás közben megcsúszott a 'tükörsima parketten és beleesett a hosszú, éles késbe, amely a családi hagyomány szerint valamikor disznóölő kés volt. A kés átvágta a német torkát és hátul a nyakán jött ki. A német hörgött és okádta a vért, aztán nem mozdult többé, osak a vére folyt, száján, orrán, a nagy szőke bajusza is egész piros lett. Éjjel volt, sötét éjszaka, senki sem vette észre, mikor Guszti kicipelte a halottat és jó messzire a háztól letette egy másik halott mellé. Aztán a lovat is kivezette, rácsapott a tomporára és otthagyta. A ló visszanézett rá és elügetett. Guszti pedig nekilátott a szobának. Feltörölte a vért, felmosta, beteregette a helyét. Alikor bevégezte, kezdhette újra, mert itt is, ott is újabb vérfoltokat fedezett fel, még a falon is, ahogy fcispriccelt a vér. Szerencsére reggel két vödör vizet hozott a szomszédból, gondolta, megfürdik, az ostrom óta először, de most is másra kellett a víz. Még szerencse, hogy az a boldogtalan német nem itatta meg a lovával, most mivel moshatná fel a vérét. Még arra a pár lépcsőre is kellett a víz, ami a kapuig vezetett, mikor kivitte a hullát az utcára. A szoba után magát is tisztába tette. Megmosakodott, másik inget vett, másik ruhát, majd kitárta az ablakot. Hajnal volt, mikor mindennel végzett és lement a pi nőébe. Herczka kisasszony szemrehányóan fogadta:- Hol jár maga? Magának mindig itt a helye. Guszti nem válaszolt. Halálos fáradt volt. A keze reszketett, mikor rágyújtott egy cigarettára. Neki még volt cigarettája. Mindenből adott, amije volt, de cigarettát nem. Pedig Móroczné jóformán felkínálta magát egy csomag Memfiszért, de hiába. Nyilván Noldi úrnak vitt volna, de Guszti úgy tett, mintha nem értené. Mikor Horthy visszavonta októberi kiáltványát, Guszti még aznap délután bement a Fiumébe és vásárolt a raktárból, természetesen beszerzési áron. Wéber úr nem is akart keresni rajta. Guszti vett konzervet; szalámit és cigaretta mellett sck más egyebet is, ebből adott másaknak is, konyakot a hasmenései Gemenci úrnak, szilvalekvárt a házmesternek (igaz, hogy nem egész önzetlenül, mert barátfülét főzetett belőle). Volt borotvapengéje, azt megosztotta Fábián bácsival, szóval mindent adott, de cigarettát az istennek se. így hát a szép és gusztusos Móroczné kosarat kapott. Gusztinak ez azért sem ment nehezen, mert akkor már meglátogatta a kis gömbölyű Aranka, a szőke ka- szímő, aki ugyan most már nem volt gömbölyű, de éppen olyan szerelmes, mint ostrom előtt. Most sem 'bírta tovább, muszáj volt neki - úgymond - eljönni és megnézni a fő urat. Az ostrom már vége felé tartott, mikor beállított az óvóhelyre egy Soroksárról menekült 'asszony, Herczka kisasszony távoli rokona. Kis fekete asszony volt Hávelné, majdnem földig érő perzsa bundában. Ezt le nem vetette volna, abban evett, aludt, minden. Mikor Herczka kisasszony megkérdezte, honnan való ez a bunda, szégyenkezés nélkül elmondta, hogy a férje, aki főnyilas, egy sárgacsillagos házból hozta, egy gazdag bankámé adta neki, hogy majd kimenti onnan.-i Noiszen - mondta hangosan kacagva - jó helyre fordult! Ismered Teréz a férjemet. Öt nem lehet megvesztegetni!- Akkor mért fogadta el a bundát - kérdezte Guszti, aki hallotta ezt a nem is nagyon halk beszélgetést. 107
