Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Balázs Sándor: A főúr (elbeszélés)
Robbantak a bambák, sírtak a gyerekek, litániáztak az asszonyok, nyögtek az öregeik. Legtöbbet Herczka kisasszony, aki rettenetesen féltette a házát, és minden közeli robbanásra felfuttatta Gusztit a padlásra, hogy nem esett-e kár a tetőben, nem hullott-e le a cserép, hogy nem ég-e a szomszéd ház. ömaga nem mozdult ki a sarakból, amit berendezett magának, fotellel, sámlival és bilivel. Volt egy 'kis asztalkája is az étel számára, amit Tubáné, a házmester felesége főzött neki, Tubáék lent laktak az alagsorban és főztek is, amíg volt tüzelőjük és amíg tartott a Magyar Remekírókból, amit a beteg és életunt Kárász főmérnök út ajánlott fel tüzelés céljából. Herczka kisasszony ezt szó nélkül tudomásul vette, úgy vélte, hogy az ilyesmi kijár a lakótól a háztulajdonosnak. Azt meg egyenesen rossz néven vette, hogy Noszlopi bácsi nem kínálta meg ribizliborral, amit a lányuk esküvőjére tartogattak, de most elővették és titokban elszopogatták. De Herczka kisasszony észrevette: megállj csak - morfondírozott magában és elhatározta, hogy felmond ennek a koldu-snópségnek, amelyik mindig csak az utolsó nap fizeti a házbért és most ribizlibort iszik. Herczka kisasszony mérgesen felfújta magát és ibetakarózoüt vastag berliner-kendőjébe. A lábán meleg pamutharisnya volt, a bokája fölött erősen kiduzzadva, oda csavarta azt az aranyláncot, amit egy hálás betegtől kapott. Kezén hosszúszárú kötött kesztyű, amit étkezésnél sem vetett le, állítólag a hideg miatt, de valójában hogy gyűrűit és karperecéit elrejtse. A betegek annak idején jól tejeltek, és meg kell adni, Teréz -nővér szólt is az érdekükben a professzor úrnak. Ha az operáció -sikerült, egy kissé az ő érdeme volt, ha nem, ő nem tehetett róla. A gyűrű, a karperec és a fonnyadt mellei között lógó aranykereszt az övé -maradt. De Gusztinak volt elég baja a többi pincelakóval is. Az egyik nem akart kenyérért menni -a Retek-utcába, pedig őrajta volt a sor, a másik a lábát fájlalta, -mikor vizet kellett volna hozn-i a -szomszédból, a harmadik azt panaszolta, hogy az éjjel megírta valaki a konyakját és mind Gusztihoz fordult, aki igyekezett szép szóval, vagy ha kellett, magas tenorhangján rendet csinálni. Egyik nap -az első emeleten lakó szép fiatal özvegyasszony, bizonyos Móroczné, kijelentette, hogy ő beteg, -n-em bánja, lesz ami lesz, de ő felmegy a lakásába és lefekszik. De másnap Guszti, amint a lépcsőkön fel-alá száguldott, Móroczné lakásából halk beszédet hallott. Guszti sejtette, hogy mi -történt., MórOtzn-énak egy munkaszolgálatos festékkereskedő udvarolt - egy ilyen budai házban mindenkiről mindent tud nak! - és most valószínűleg azt rejtegeti. Mikor Guszti másnap reggel az utcára kitekintve meglátta, hogy -a -szom-széd házba nyilasok mentek razziázni és biztosan ide is bejönnek és végigkutatnak minden lakást bujkáló zsidóik után, gyorsan felszaladt az emeletre és bekopogott Mórocznóhoz: Tessék az úrnak azonnal 'jönni! Móroczné elsápad-t, dadogott: - Én... Noldi;... Guszti nem várt tovább, berohant a szobába, kirángatta a paplan alól a halálra rémült Noldit, ráadta az ott lógó télikabátot, bedugta a lábá-t a papucsba és 'karját megragadva lerohant vele a lépcsőn, ki az utcára. Seprűt nyomott a kezébe és rámordult:- Tessék -söpörni! Az éjjel kis hó esett és Noldi úr buzgón nekilátott a seprésnek. Jöttek a nyilasok, egyenesen be a házba, az utcán sepregetőt eszükbe se jutott igazoltatni. Zsidó nem seper utcát. Az ostrom már ötödik hete -tartott, mikor egy nagybajuszé német katona bekötötte a lovát Guszti -szobájába. Guszti a pincében sem feledkezett meg az ő kedves otthonáról és néha-néha felszaladt körülnézni és a parkettát feltörölni. Most, mikor meglátta, hogy az ő szobájából istállót csináltak és az ő féltett parkettján lóci-trom virít, szörnyen 06
