Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Balázs Sándor: A főúr (elbeszélés)
BALÁZS SÁNDOR A főúr Nem vette ám igazi főúr, nem volt sem gróf, sem báró, de azért mégis főúr volt, legalábbis mindenki így szólította: fizetek, főúr!... vagy: kérek főúr, egy Pesti Hírlapot... vagy: ugyan főúr, hozzon nekem egy szipkát... Guszti, vagy teljes nevén Hajba Gusztáv, főpincér volt a Fiume-kávéházban és itt Guszti csakugyan főúr volt, úgy rendelkezett a Fiúméban, mintha az n hitbizománya lett volna. Senki sem tudta jobban, mi kell egy jó kávéházhoz. Az újságokon, a friss péksüteményen és a jó kiszolgáláson kívül sok más egyéb is. Ruhakefe, esernyőtartó, a trafikosnál levélbélyeg, hetenként új toll a tollszárba és friss törülköző a vécébe. De néha egész különleges dolog is. Ilyen volt az, mikor Guszti rákényszerítette Wéber urat, a fukar tulajdonost, hogy szerezze be a Fiume részére a Révai-lexikont. Volt ott ugyanis egy törzsasztal, ahol sok minden szóba került és nem egyszer utána néztek volna valaminek, ami csak a lexikonban volt meg. Ez a törzsasztal volt Guszti büszkesége. Naponta tizen, tizenketten összegyűltek külön páholyukban és öttől nyolcig ott kávéztak, diskuráltak. Volt köztük miniszteri tanácsos és dalköltő, egyetemi tanár és nyugalmazott alispán, mérnök, tanár, kereskedő. Tudja isten, hogyan verődtek össze, nyilván egyik hozta a másikat, de most tényleg itt voltak és naponta szigorúan megjelentek a törzsasztalnál. Ha valamelyik hiányzott, másnap beszámolt, hogy mi tartotta vissza. Guszti, ha tehette, megállt a közelben és hallgatta a sok okos beszédet. Sok mindenről szó esett közöttük, Szent Ferenc virágocskáitól a 67-es kiegyezésig. a keresztrímtől a szonettig, a vakbéltől a babiloni ásatásokig, és sok másról. Hogy áruló volt-e Görgey és hogyan halt meg Napóleon. Ezért volt szükség lexikonra. És persze az utóbbi években legtöbb szó esett a háborúról, Hitlerről és a németekről. Erről csak halkan, suttogva beszéltek, csak Hajmás! nyugalmazott alispán úr feledkezett meg néha magáról és hangosan féltette Magyarországot a inémetektől. A többiek csitították és Kutasi, a dalköltő és nagy mókamester, valami tréfával próbálta leszerelni.- Ne bántsd Hitlert, mert még a bajuszára tűz. Vagy:- Ne bántsd a németeket. Ök adták a világnak Goethét és ők gyújtották fel Varsót. De mindez csak volt. Március 19-én, mikor a németek bejöttek, a törzsasztal feloszlott. Csak egy-két ember nézett be nagyritkán, aztán azok is elmaradtak. A törzsasztalnál, ahová azelőtt egy nem odavalónak nem is volt mersze leülni, most durva nyilasok és vastag németek terpeszkedtek. A lexikonból, amely aranyozott kötésben ott ragyogott egy polcon a törzsasztal fölött, nem sok maradt. Ebből téptek ki lapokat, ha a pipájukat tisztogatták, vagy szükségük volt papírosra. Guszti nem bírta sokáig. Májusban kilépett. Megengedhette magának, volt egy kis pénze, amit huszonnyolc év alatt gyűjtött a Fiúméban, előbb mint pikoló, majd pincér és tíz év óta mint főúr. Családja nem volt, nem ért rá megnősülni, meg őszintén megvallva, nem is volt rá szüksége. A kaszirnők nem utasították vissza a jóképű Gusztit, ha zárás után meghívta őket Budára, Alma-utcai lakásába. 104
