Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Jobbágy Károly: Feltámadás (vers)

Esti sóhajtás - Sárváron április 10-én

Bük - Tompaládony,- Zsédeny - Paty- és Sárvár .

(az ember gyenge holmi)

utánam voltak tegnap délután már,

mégis, mint hogyha tegnap még előttem volna,

(olyan erős az emlék)

úgy nyom az élmény súlya ránk-omolva.

Lövöldöztek, ha kissé elmaradtunk,

(kiáltoztak az őrök)

pedig a lábunk megrogyott alattunk.

Vizet! Vizet! Cserepes szánk kívánta.

(Egy cseppért mit nem adnánk!) és összegyűlt a forró por a szánkba’.

Eltűnődtem: Egy éve épp így mentek (az Isten nem ver bottal) az agyonhajszolt zsidó regimentek,

s így hajtották el végül Köhidára (Magyar Királyi Kúria!) ki Szabadságot hordozott magában.

Egy réten dőltünk aludni a földre,

(Eljött az este végül.)

hogy fáradtságunk kissé eltörölje.

Én Hozzád bújtam. - Képed melegített. (öleltem egész éjjel.)

és úgy aludtam, mint ki otthon ébred.