Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Jobbágy Károly: Feltámadás (vers)
Szombathely- másnap, április 1-én Húsvétvasárnap „Kitartás testvér! Győzünk! Egy a zászlónk!. . Itt-ott kiált még néhány falragasz- De a romok felém mutatnak vádlón, tört ablakokból hallom: - „Ez, ez az! Ez is itt járt düllesztett, büszke mellel, fényes csizmában és ezüstösen ...” Szinte várotn, hogy egy gerenda felkel megütni, ám nem mozdul semmi sem. Az őrület végvára volt e város; a kánkán táncot járta részegen. Most üzletek kibontott szája tátong s borzalmakat panaszkodik nekem. Kőszeg határában ~ április 3-án délután Gyűjtöttem én pénzt, ruhát, könyveket. . . levelet is, ha kedves volt szívemnek. Mindez egyetlen télen elveszett, és jól tudom, hogy többé nem lelem meg. Itt értettem meg, itt Kőszeg határán, hogy nem érték az, ami külszíni. Ami belül áraszt el, az talán tán tesz gazdaggá és tud megvédeni, az öntudat, a lélek, az. Mert irne, ez a város hatalmas árkokat épített, ásott if ja, nője, vénje . . . Agyút is raktak beléje sokat, s most itt áll ez az egész erődrendszer sértetlen, benne az ép fegyverek, mert hiányzott az igazság, az ember, s a támadókat nem törhette meg. Új sisakok ragyognak szépen sorban az árok szélén, az ágyú körül. Egy kicsit olyan, mintha béke volna.- Néhány virág már előpenderült s hajlonganak kényesen, mint a lányok. Hej! Drága otthon! Milyen messze vagy!- sóhajtom. Kőszeg határában járok, s Csepreg felé, az úton hajtanak. 102
