Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Pósfai H. János: Csótinéért imádkoztak (elbeszélés)
PÓSFAI H. JÁNOS Csótinéért imádkoztak „Vitessetek egy nyírfát, vagy egy szomorúfiizet arra a helyre, ahol megtaláljátok testemet.. Tőzsér Antal október 3-án a délelőtti műszakban dolgozott. Valami, máig sem tisztázott apróság miatt összeveszett a szállítókkal és fcirohant a munkahelyéről. Azóta nem látta senki. Az igazgató kellő időben értesítette a központot a csoportvezető távol- maradásáról. A központ október 5-én hivatalos felszólítást küldött Tőzsér Antalnak: amennyiben három napon belül nem tér vissza munkahelyére, felmondással élnek. A levelet a lakására címezték, holott tudták, hogy Tőzsér Antal nem tartózkodik ott. Azt is tudták, hogy nem kaphatja meg. Ugyancsak figyelmeztető levelet küldtek Csótiné, született Bartos Vilma címére is, aki takarítónőként dolgozott a vállalatnál, de azon a bizonyos napon Tőzsér Antallal együtt eltűnt. Csótiné két héttel az inkriminált eset előtt felkereste az üzemvezetőt, s arra kérte, ha lehet, változtassa meg a munkaidő-beosztását. Öt óra helyett kezdhessen fél hatkor. Az az idő nagyon megfelelne neki, s akikor ő mindent be fog bizonyítani. Azt is közölte, 'hogy nem tehet semmiről, ha hagyják, még a gyanú foltját is eltünteti. Tőzsér Antal és Csótiné viszonyáról mindenki tudott az üzemben. Egyesek csodálkoztak az öregen, hogy éppen ezt.. . ezt a . . . szóval férfiszemmel túlságosan sokra nem értékelhető nőszemélyt választotta, akinek mellesleg kiskorú gyermekei vannak, s a férje is gyakran beteg. Mások Tőzsér Antal ijesztő gyorsasággal bekövetkezett elöregedését emelték ki, mondván: a lánya lehetne ez a Vilma, hogyan gaba- lyodhatott bele ebbe a vénemberbe. A csoportvezető megdühödött, ha csak célozgatták is kettejük kapcsolatára. A látszatát sem akarta annak, hogy (köze van ehhez az asszonyhoz. Még a nyáron történt, hogy a főművezető jelenlétében jeleket rajzolt az iroda ablakaira. Két álló hétig figyelte ezeket az ákom-bákomokat, s egyszer, mintha már elveszítette volna a türelmét - az igazgató és a főművezető fülehallatára - megkérdezte a takarítónőt:- Mondja, maga tudja, hogy miért veszi fel a fizetését? Csótiné sírva fakadt. Tőzsér pedig az üzemben széltóben-hosszában terjesztette, hogy Csótiné koszos, nem ad magára, elhanyagolja a munkáját, kéthetes piszokban dolgoznak az irodisták, s igazából csak csodálni lehet az igazgató türelmét, hogy két lábbal ki nem rúgja. A maga nyelvén megfogalmazta azt is, hogy hol lenne a helyük az ilyeneknek. Az üzem vezetői is tudtak a már említett kapcsolatról. Otthoni dolgairól is egyre több jelzés érkezett. A nyáron hazajött a fia, bejött az üzembe, a párttitkárt kereste:- Beszéljenek az öreggel, talán magukra még hallgat. .. Az igazgató is jelen volt azon a beszélgetésen, amelytől azt remélték, hogy Tőzsér Antal megváltozik. Illő visszafogottsággal, de nyíltan beszélték mindenről, ö azonban 505
