Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - SZEMLE - Bödőcs Pál: Új "Mélytengeri áramlás"
az Álomzug c. regény. Ez a mű feltérképezi mindazokat az életet meghatározó erőket, amelyek társadalmunk lelki-szellemi képét adják össze. Több kritikus (Népszabadság, Élet és Irodalom) ismerte félre az írói koncepciót, s ezért a regény szerkezeti és jellemmutató fogyatékosságát halálos betegségnek ítélték: elevenen el is földelték a művet. Az igaz, hogy a felduzzadt mondanivaló több esetben elönti a megformálást* ezzel szemben a túl alapos szerkezetű komponálás helyenként merevséget okoz, de mindez csupán szépséghiba a koncepció és az ábrázolás összhatásának értékében. A regény tengelye valamint fő vonulata Sziki József városi tanácselnök alakja ill. hivatali köre. Sziki harcos, forradalmár múltú ember, s mint múltját győztesen záró áll a jelenben, most is rendkívül tanulékony, tevékeny. De hiába jellemzi a rögtöni helyzetfelismerés, nem képes cselekedni a legrövidebb egyenest mutató helyes úton; karrierista környezete a legegyszerűbb szituációban is körülményes taktikázásokra kényszeríti. Ennek következményeképpen mindent és mindenkit taktikai eszköznek tekint csak: hivatalát, családját, végül önmagát is. Betegségének sejtésével kezd felemelkedni mind ez ideig elsüllyesztett lelkisége, amely utolsó hónapjaiban elkülöníti életében az emberséges kapcsolat igénye szerint az igazat a hamistól. Mégis hiába akar ettól kezdve új életet; önvizsgálata is visszarettenti: túl sokat kellene megtagadnia önmagából. S ha a felismerés szerint cselekedni nem is tud már - groteszk módon akkor esik régi sztereotip embertelenségének csapdájába, amikor az igazi emberi értékek szerinti élet igénye tölti ki gondolkodását - szenvedélyes igazság-vággyal fordul környezetéhez. Végül teljesen bekerítve érzi magát; mindenfelől rátörnek: testében egyre jobban hódít a rák, ördögi vigyorral percről percre pusztulását szervezi hataloméhes vezetőtársai, beosztottjai, végül a simulékony diplomáciát fórumra emelő megyei párttitkár is, családjával sincs megértés — fagyasztja inkább az otthona. A halál mellett meg ott találja a papot, s a végén még az egyházi szavak is pillanatnyi hamis erőt adnak neki; végképp kihull a valóságból: groteszk tragédia! Mi maradt kívüle érték a regény világában a meghatározók közül; emeljük ki Sziki alakját és máris megláthatjuk, helyesebben a könyv végén Sziki halála után tekintsük végig a véleményformáló erőket: talán Veczán doktorék életéneik bigott, feudális uraskodásSal csillogó élvhajhász kispolgár egyvelege, vagy a fiatal diplomata (Száki, fia) cezaromániája, vagy a képmutató egyház, vagy a másokért cselekvést még hírből sem ismerő csinovnyikhad, de talán a két félig-élő: Faigin, a nihilizmusba fulladt tudós és István (Sziki nagyobbik fia), a volt parasztpárti vezető, aki már lezárta életét a két kezével elérhető dolgok körével (kertészkedik); ők ketten már nem is meghatározók: magányos ordasok csak. Az ifjúság sajnos igen szemléletesen igazolja nálunk is Malraux állítását (Valóság 1971. 8.), amely szerint nem remény többé a jövőre nézve: célja nem a Iátóhatárntágítás, a haladás, hanem körülzárt állapot csak: a szexualitás. (Malraux a nyugati ifjúságra még a kábítószert is idesorolja.) A pártvezetést bizonyos olymposi magasságban mutatja Csák Gyula. Jószándék és értékmegbecsülés vezeti a regény mindkét pártfunkoio- nárius alakját (megyei párttitkár, városi párttitkár), de az elméletből a gyakorlatba lépve kénytelenek csupán közvetítő diplomáciai szerepet felvenni a sokszor nekik sem tetsző viszonylatoik között. Ez a könyv helyet kaphatna a Magyarország felfedezése című szociográfia sorozatban: hazai lélektan szociográfia. A szereplők lélektani motiváltságára is azt lehet mondani, hogy túl jól sikerült; néha már zavaró is az asszooiáció-idzsungel kapcsolódásának pontossága. De csak ez legyen a l e gnagyobb baj a. 94
