Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Salamon Nándor: Őszi tárlat Veszprémben

rak), de olyan messzire merészkedett az egyszerűsítés útján, hogy munkái tnár-már üres absztrakciókká merevedtek. A bonsőség, melegség, az ámulattal párosult szeretet, a szépség áldozatul esett a redukciónak, s a festőben munkáló, máskor oly élénk belső feszültséget sem éreztük igazán.

Jó színvonalú alkotásokkal szerepeltek az erős középgárda tagjai is. A másféle, kenyérkereső munka mellett végzett művészi tevékenységük, jelenlétük a bemutatón elismerésre méltó jelenség a megye művészeti életében. A képzőművészek helyi csoportját vezető-összefogó Vágfalvi Ottó festményei jelentős előrelépésről tanúskodnak. Konstruktív rendszerbe foglalt, meleg barnákra harmonizált Tavaszi hangulata tájáb- rázolásfhain megszerzett jártasságát bizonyítja, meggyőzően. Kék öböl című olajképe jól összetartott, tiszta terű táj. A még mindig lendületes, változatlan intenzitással alkotó A. Tóth Sándor a tőle megszokott biztonsággal, alapozott [nagyvonalúsággal teremti néhány színre redukált, mindig friss hangulatot árasztó festményeit. Szerencsés kézzel talál rá a tájképi motívumokban is a mai élet eseményeit hordozó festőiségre (Villany a faluban). A pápai Hehler László képei közül a kedves témái egyikét megragadó Hó címűt találtuk vonzó munkának. Eleven erővel állította elénk a csend, a tisztaság jelképévé emélikodő, friss hóba temetkezett bakonyi házsort. Szelestey László realista szemléletben fogant tájábrázol ásóikkal szerepelt, szokott színvonalán. (Liliom utca). Újhelyi Gábor munkáit kissé nyersnek találtuk. Az idős, ismét kiállító Mikus Gyula alkotásai a fáradság jeleit hordozzák. Absztrakciós kísérletei aligha jelenthetik művészete megújulását. Gémes Éva lakkzománca nagy mérete éllenére, félületesinetk hat. Fülöp Lajos ipari tája (Bauxitgyár) jó adottságait sejteti. Ezsiás István festményeiből az egyéni, sajátos látásmódot hiányoljuk.

A grafikai anyagban néhány könnyed, lendületes akvarellt fedeztünk fel. Fülöp Lajos itt többet mutat. Merészen bánik a virtuozitást megkívánó anyaggal. Tavaszodik című képe friss, rokonszenves alkotás. Szívesen emlékezünk Szőllősl Máté őszi parkot ábrázoló, hangulatos munkájára is. Kovács Béla festményei kissé szárazak. Udvardi Erzsébet vízpartjai pedig feledtetik némiképpen korábbi csalódásunkat.

A plasztikai termés - R. Kiss Lenke munkáit leszámítva - szegényes. R. Kiss szobrai a monumentalitás jegyében készültek. A Béke bronzból öntött, galambot tartó nőalakja archaizáló stílusjegyeket hordoz, klasszikus ősöket idéz. A mitológiából meríti tárgyát bemutatott domborműve. A bűnükért lakoló asszonyok, a Danaidák megformálását tisztázatlannak tartjuk. Az örökké vizet merő királylányok figura-sora a kilátástalan sors, az örök bűnhődés szimbóluma lehetne, de a kuszaság, vonalban és formában, nem válik előnyére. Annál képzeletgyújtóbbaik festői hatásra is törő érmei. Üj világot fedez fel a plasztika, helyesebben a kisplasztika számára: a rovarok formában gazdag világát. Ezt a változatos, kimerídbetetlennek tűnő formakincset fordítja le a bronzformálás nyelvére. A merészen kinagyított rovarrészletek (pl. rovarfej) az érem arányrendszerébe illesztve megrendítő élményt közvetítenek.

Az elmúlt évek megyei kiállításain nagyobb számban szerepeltek a meghívott festők. Most csak két vendég kevésbé feltűnő munkáival találkoztunk. Lóránt János, a korábbi évek egyik díjjal is elismert kiállítója, ezúttal nem emelkedett az átlag fölé. Itt bemutatott kompozícióit aligha sorolja jelesebb alkotásai közé (Présház, Nádas). A képfelületűken eluralkodó rusztikus festőktömegeket megformálatlannak éreztük. A hűségesen vissza-visszatérő Bényi László falra került képeinél is láttunk már jobbakat, más alkalommal.

Kettejük szereplése is felveti a már többször vitatott, de megnyugtatóan meg nem oldott problémakört. Nevezetesen: mi a szerepe egy közös megyei kiállításnak? Kik szerepeljenek a bemutatókon? Milyen kritériuma van az egy tájhoz tartozásnak?

80