Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Paku Imre: Bárdosi Németh János
szerte e hazában. A vérosiasodás kettős .tékpüi!és!módot ecedmiányezett, tehát eleve ellentéteket szült: .más volt .mindig az életlehetőség és a művdŐdésallkaLolm a városok falain belül (tóra muros) és a falaikon kívül (extra muros). A szölktai, anyagi előnyök a városokban megnőttek, ennek a Ifolyialmatnák' fordított arányában vált elmartadoifitá, iszegénnyé a falvak, uradalmiak lakossága. Ez a kiáltó ellentét különösen a folyó századnak első négy évtizedében nőtt meg, fokozódott; a városok volnzá&a növekedett, gyolcsul*, a nincstelen, tanulatlan parasztság számla szaporodott. Vészjelelk villantak föl az Grmányságban, ott önmagát irtotta a .parasztság, ekként tiltakozott az élszegénye- dés ellen. Szépen faliseraikoztak a nápsots vádolói, a parasztság igazának védelmezői. írók, költőik, tudósok .hangoztatták: másképpen kell lennie itten mindemnek. A vagyoni, tnűvelteéglbelli aránytalanság, hivatali vak önkény, egyházi utalóim előfab-utóblb e táj sírásójia lesz. Ám a falu nem maradt egyedül szegénységével, hovatovább gyarapodott a városi szegénységnek, a munkás proletariátusnak a száma és politikai súlya, mű- vélődésigánye is. A magyiviagyon és a nagyszegénység tájává alakult át Dunántúl: a táji műveltség szűk 'körre vonult vissza. A jövő útja a kiegyenlítődés - hangoztatták oéhá- nyan, költők, tudósok, művészek. Az előbbiek sorában lépett színre Bárdos! Németh János is csaknem ötven év viel ezelőtt. A szegénység ügye szószólójának és a művelődés .terjesztőjének hálátlan szerepét vállalta személyes sorsából kiindulva. A közétek között meghúzódó aranyere módijára vonul végig életén és munkásságán az az akarat, szándék, indulat, .mély a nép .anylagi- szellémi fölemelését szolgálta művészi-irodalmi eszközökkel és társadalmi keretekkel, töhát saját, hiteles költészetiével, továbbá folyókátok, közművelődési intiázmények fönntartásával. 'Vakmerő vállalkozásnak bizonyult .mindkettő a harmincas évtizedben, a negyvenes évék élajlén, amikor az egyházi és közigazgatási hatalmiak önző mailadisága a jelszó politikával párosult és miindénban veszedelmet látott, amikor lényegében vagyoomen- tés folyt a hazáfiaskodó mozgalmaik árnyékában. A társadalmi ellentétekre vonatkozó fölvilágosítás tehát baZafiatlaniságnlak vagy vallásellenes úszításnlalk bizonyult. Egy volt akkor a fontos: a két kieze után élő parasztság maradjon tudatlan, kiszolgáltatott, az öntudatosodó munkásság követelését pedig látszat-engedményekkel kell közömbösíteni. A fejlődés azonban másként alakult és gyorsult, a társadalmi alsóbb réteg állapotát megmerevíteni, állandósítani méta lőhetett, amint az az utóbbi félszázad köztörténetéből ismeretes. A lasisú, szívós fölvilágosító munka - olykor csupán egy-egy hélyzetrájjzoló versben - megnyitotta az eteteket és megindította a szíveket. Az irodailolm töfobé-lkaviásbé megtette a magáét, számos művelőijének életébe került. Bárdos! Németh János nem mutatkozott nyliltiain forradalmárnak, de minden irányú tevékenysége «gydagette a forradalmasítások útfát-taó diját: érzékennyé tette a szívekét a szükséges Változás ok irányában, fölkészítette az elméket a várható eseményekre. A forradalmi élcsapatba ném tartozott, még társufasnak se mondható e fogalmiak mai értelmezése szerint: ő önmaga volt minidig, .tehát a szegénység költője, a társadalmi műveltség szervező munkása. Következetés és megingathatatlan szellemi proletár, nem lett Ihűtlleln se a parasztsághoz, se előremutató elveihez (társádallmi-fvlagyoini kiegyenlítődés, a népműveltség körének és eszközeinek kiterjesztése, az általános ifiöMlágosítás szüksége és kényszere). Nagy mulasztása, hogy az öntudatos munkásság félé vezető utat ném jól és nem idejében látta meg. Bár a tudományos szocializmusban nem miélyddétt él; a munkás sors , nehézségéit érezte. Minderről tanúskodik Zsellérek tómű regényének harmadik része, melyben paraszthősénék sorsát bizonyos közösségi tudat és politikái tettvágy irányítja, almikor fővárosi környezet alakítja egyéniségét, világnézetét. 6
