Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Szécsi Margit: Eszem a gesztenyét
Mondja ön, tisztelt nyúl url Miért bánatos a nyúl? Füle konyul, úgy busul! Mondja el hát magyarul, avagy tótul, avagy hunul, avagy panaszkodjék nyulul - minden nyelvet megért már, kinek hátán a gitár! A konfliktus -megoldása jellegzetesen népmeséi sugallató, hasonló a Nagy László által is feldolgozott Kisgömböcéhez: Elő a bicskát, elő! Meghal e nagyevő, nyulevő, emberevő! Ahogy a Nagy Szőrvadász a büntetés-táncot járja, s elúszik a habokon egész Dutyiországig, az leginkább Illyés Csodafurulyására emlékeztet. A „mindenkinek jut gesztenye” az egyszeri világváros boldogság-eszményét valósítja meg a gitáros-történet formanyelvén :- Vivát! Amíg világ a világ, eszem a gesztenyét! A modern világvárosi környezetbe plántált népmeséi csattanó azt fejezi ki, ami a mai emberiség feladata: a jólét és szabadság gesztenyéjének kikaparása mindenki számára, hogy aztán iáz a mindenki boldogan éljen, míg meg nem hal. Széosi Margit nyelvi leleményeit csak Tersánszky találataival lehet együttemlegetni. Ahogy megszólal -a vagány, az a népmese végső egyszerűségű beszéltetése: A gesztenyét add ide, ha nem adod, agyonütünk, tudod-e? Vagányok keménysége, ultimátumok pökhendisége, farkas és bárány fabulája ez -a puritán, célratörő, eszköztelen fogalmazás. A fővagány észjárásának pontos vetülete a csavarintott rím, a fifikusan kancsalító: s szól a fővagány: - Ugye, nem vagyok gügye ... Az orvvadász visszautasítja Fülöp lepuffantását. A rímszavak előbb a hivatalos paragrafus, majd az alvilági meggondolás nyelvén szólnak:- Vezér, vigyázz! Ilyen tett mellőzendő, mivel ez büntetendő, jobb nekem állni itten, mint ülni a sitten ... 57°
