Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Szécsi Margit: Eszem a gesztenyét
A gitáros-udvarlás monológja csupa suta érzelmesség, parodizált gyengédség, rámenős- modern trubadur-hang, magabiztos kórlelós és mondvacsinált bájú olvadozás. Stílus- remeklés. A gyermeknevelési szakértelem is megkapja a maga fricskáját. Mikor már a tűzhelyre mászik, „levesbe hull” a három gyerek, akkor Szól Fülöp: - Ez világos, nem értesz a babákhoz! Nyomd meg a babaorrot, vigyázva, mint a gombot, s meglásd: lecsücsül a baba . . . A rettegő Nyúlvilág leírása csupa fölszabadító nevetés. Hát még a Nagy Szőrvadász büntetés-tánca: Remeg a keze, térde, táncot jár a zenére, elhajít puskát, töltényt önként... Látható, hogy az élőbeszéd ruganyos, hajlékony verssé alakításáról van szó. A rímek szinte láncreakciószerűen kioldják a következő sort, szökken és torpan, „föl'horgad és elernyed” ez a versbeszéd az élőszó kiszámíthatatlan ütemére. Könnyen mesterkélt lehetne ez a verses játék, ha Szécsi költői biztonsága, arányérzéke nem őrködne a vállalt téma, hangvétel, versforma fölött, hogy „ehető legyen” ez a gesztenye-mese, hogy oda ne égjen a költő nem-akármilyen „gesztenyesütőjében”. Az Eszem a gesztenyét, e sajátos technikájú mesés valóságtörténet, gyermek-krimi, verses világvárosi mese: a gyermekköltészet új színeit csillantja. Réber László rajzai rendkívüli alázattal illeszkednek a Szécsi-vershez, de önmagukban is emlékezetes tényezői a mű sikerének. (Móra Kiadó, 1971) CS. NAGY ISTVÁN GLATZ GUSZTÁV: CELLDÖMÖLK
