Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - SZEMLE - Rónay László: Bárdosi Németh János: Fehér pille

és mégis tele van mindegyik verse tanítással és tanulsággal. Az egyszerűség énekese, de a világ tele van egyszerű dolgokkal, -amelyek egyenként is magukba rejtik az egész nagy tanítását. Ezért nem lesz számára tragikus a halállal való találkozás -sem. Inkább „hazia6érós”-nek nevezi ezt a percet:

Az elsüllyedt gyermekkori táj kinyílt kapuján belépve a tornác küszöbén leülünk, kondul a kései harangszó, csuprunkba csobog a vacsora-tej, csöndben elalszunk, és kötényében az éj becipel majd az örök szállás jó-puha takarója alá.

Persze e szép kötetnek nem a halálközelség az alapélménye. Sokkal lényegesebb mondanivalója, hogy az emberközelben élő és alkotó költő a -maga eszközeivel igyekszik hozzásegítem a világ perspektivikusabb megismeréséhez. Ez sem kis és könnyű feladat. Maga mondja egyik, ars poeticának is hiteles versében: „könnyű és nehéz’’ a költő hivatása, mert

Vívni csak magam ellen tudtam, tudományom a csillagokból való, onnan tanultam a látnivalót,

Holdból fontam hozzad a koronámat, sátram körül a szegénység inge lengett, így hát könnyű és nehéz, nekem, tenyeremen a tisztaság fénye ragyog.

Igen, a „tisztaság fénye” -adja e költészet igazi varázsát, értékét, s ez teszi Bárdosi Németh János útját eleven emberi példává.

RÓNAY LÁSZLÓ

PREISER KLÁRA: TERÍTŐ

559