Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonci Miklós: Jubiláris kiállítások Székesfehérvárott
LOSONCI MIKLÓS Jubiláris kiállítások Székesfehérvárott Fehérvár régen is nevezetes volt arról, hogy olyan országos jelentőségű tárlatoknak biztosított helyet, melyek vagy ítéleteket módosítottak, vagy gondolatokat ébresztettek. Szinte minden kiállításnak 3-4 ezer látogatója volt - többek között Kassák Lajos, Nagy István, Vilt Tibor, Schaár Erzsébet, Ország Lidi, Orosz János kollekciójának mely a közművelődés intenzitását is jelzi. Az érdeklődés fokozódott a „Festett táblák” és Dar- kovits Gyula művészetének bemutatásakor, melyet 13 ezren néztek meg - Csontváry cédrusaihoz pedig 5 5 ezren zarándokoltak s először Székesfehérvárra, ahol az emlékezetes — a művészi közízlést is formáló tárlat nyílt 1963-hian. Mindez azért valósulhatott meg, mert az István Király Múzeum nemcsak egyre magasabb színvonalat elért tudományos műhely, hanem ismeretterjesztő tevékenységet folytat, mely várost, megyét, s olykor országot nevel. A fennállásának millenniumát ünneplő Székesfehérvár rangos kiállításokat szervezett a jubileum évében is. A város ezeréves történetével kapcsolatos művelődéstörténeti anyag ellanpontozódik a népi építészet tárgyi kollekciójával, de a jelenre is figyelő koncepció teret ad a modern iparművészeti törekvéseknek és a Fejér megyei képzőművészek állandósult tevékenységének is. Különösen meggyőző azon egyetemesség, mely hagyománytisztelettel és növekvő kutatókedvvel1 egyszerre ápolja a népi forrásokat és a kibontakozó, új értékeket. Az István Király Múzeum munkatársai - Petres Éva, Kralovánszky Alán, Kovács Péter, Sulyök Jenő - körültekintő tudományos apparátussal, .az évfordulóhoz méltóan rendezték az ezeréves kiállítást a rendelkezésre álló nagyon szűk helyen. Mintegy nyitányként a gorsiumi emlékeket idézték, s utána vonultatták fel a királyi székhely tárgyi mozzanatait - a bazilika oszloptöredékeit, kódexeket, a város pecsétjét, István király dénárját, III. Béla sírleleteit - melyről Dzselelzáde Musztafa is megemlékezett 1543-ban, a székesfehérvári Szent János lovagrend alapító öklevelét, turbános tötök sírköveket - a barokk Székesfehérvár céhládáit és berendezési tárgyait. Érdekes, hogy a fehérvári királyi bazilika kapuhomlokzatának rekonstrukciója palástformát eredményez, jelezve a román építészet és a királyi öltözék kapcsolatát. A kiállított anyagban szerepel az az 1601-bői 'származó francia metszet, mely a város alaprajzát és környékét tartalmazza. Sajnos, sok a másolat: a katalógus sem jelent meg időre, így a hézagos feliratok nem adnak mindig biztos útbaigazítást a közönségnek. A népi építészet sajátos produktumaik összegező gyűjteményt a Néprajzi Múzeum segítségével rendezték a Csók István Képtárban. A falon elhelyezett Illyés mottó a népművészet igazi jelentőségére döbbent: „Aki a házáról kezd beszólni, az előbb-utóbb a szülőföldre, (a szűkebb pátriára) lyukad iki; egy falura és legeslegvégüd egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, melyben anyja nyelvét megtanulta”. Menynyire sajátos az a történelmi sorsra és népi kanaiktenra utaló tény, hogy a magyar parasztház szoba-kiamra-konyha-istálló 'beosztása az Árpád-kortól szinte napjainkig tartott. Vajon a népi építészet bartóki örökségével megfelelően gazdálkodott-e Lechner nemzedéke? A faragott tnastetgerandák, a színezett kapufélfák, a választékos kopjafák, mintás homlokzatok láttán olyan érzés támad a szemlélőben, hogy építőművészetünknek korszerű technikával és a civilizáció funkcionális követelményeivel hozzá kell kezdeni 553
