Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: Könnyebb volt Jurisichnak…
- Kocsi van-e a faluban?- Hosszú, vagy rövidoldalas? - kapom vissza az egyik sörösüvegből a kérdést.- Hát fodrász? - teszem a célzást a bokánrugósra pislantvn.- Volt egy itt a szomszédban, Apátistvánfalván, de elment Pestre. S cipész is van, természetesen minden második háznál. Megfogja ugye az ember azt a cipőt, ha lehúzta a talpát az agyag és azt is megcsinálja. Azt a büdösvizű közkutat is megcsinálták. Na igaz, azt kőműves, és olcsó kőműves! Napi kétszázért. Hogy máshol négyszázért megy el egy kőműves? Ötért? Kérem, nem kötelező mindenkinek a Balatonnál építkezni.. . „Falugyűlés”. Szokásos esti oldódással, didergéssel, a lábon megkonduló kisha- ranggal. Még egyet koccintani is illenék. Legalább az oldottságra. És Teri néni jókedvére, bátorságára. És a bokánrúgós ifjúra, hátha ez még segít valamit. A nyolcvan éves nénikére, aki megunta Amerikát. Az ő további jó egészségére és két tehenére. A távozóitokra s akik már készülődnek. S az „öreg fákra”, amiért úgy állják az időt. A következő rundot meg majd - az iskolában ... Le Corbusier, a XX. század építészetének atyja „trubadúr-újságíróknak” nevezte azokat a zsurnalisztákat, akik a sajtó hasábjain újra és újra megéneklik a régi városok és régi vidékek poézisét, miközben gondosan kerülik a jelen drámáit, hallgatnak az urbanizmus „törvénytábláiról”, holott arról kellene írniuk, hogy a városépítésben hogyan lehet orvosolni az idő botrányos pocsékolását, ugyanakkor „bevenni a természetet a bérszerződésbe”? Vagy például arról írjanak, hogyan lehet megakadályozni városaink szétfo- lyását, felhígulását, hogy ne veszítsék el formájukat, szellemüket! Ezek a gondolatok forognak fejemben valahányszor Kőszegen járok, s a Szabó-hegyről nézem a várost, mely nemcsak a Vas megyeieknek, hanem az egész országnak is ritka öröksége a múlttól: a ii ezer lakosú település a legkisebb, de egyben a legvárosiasabb magyar város. Amikor ma, az urbanizmus vajúdásáról beszélünk, nem kivétel alóla a „négydimenziós város” sem, Kőszeg térbeliségén kívül, létében fontos meghatározó a történelmet jelentő idő. A jelen kérdése: milyen lesz a holnap? Sikerül-e élő múzeumvárosként megőrizni Kőszeget, műemlék-együtteseinek antik fényű romantikáját» nem fojtja-e majd el az otrombán fölé magasló új városrészek gyűrűje? HORVÁTH ANITA * * * 535 Könnyebb volt Jurisichnak...
